2. rész - Blue Front ’96 – első generáció (1996-99)

Az alábbiakban egy olyan társunk összefoglalója következik ezen korszakról, aki egyedüliként a Blue Boysos időktől kezdve a mai napig tagja a tábornak. Műhely visszaemlékezésében mutatjuk be a Blue Front első generációjának ténykedését.

1996 tavasz, nyár

Édesapámnak köszönhetően lettem MTK-szurkoló, akivel rendszeresen jártunk a csapat pesti, valamint vidéki meccseire is - 11-12 éves voltam akkoriban. A Blue Boys 1995-ös feloszlását követően nem sok jel mutatott arra, hogy új szurkolótábor alakulhat. A fordulópontot az 1996. május 5-én játszott Kispest-MTK jelentette: a vendégszektorban váratlanul feltűnt két számomra ismeretlen srác, akik kiakasztották a kerítésre az általuk készített Front ’96 drapériát.

Ez volt tehát hivatalosan az első mérkőzés, ahol megjelent a legelső Front-drapi, mely a következő héten már hazai pályán - a Blue Boys régi megszokott helyén - is kint lógott. A gazdáinak a célja a szervezett szurkolás újjáélesztése volt a Hungária körúton.

A kispesti debütálás, a tulajdonosok a kép jobb szélén fenn

Abban az évben sajnos ez nem nagyon ment, hisz a régi emberek eltűntek és újak se érkeztek. Hamar rá kellett ébredni a fiúknak, hogy nem könnyű MTK-szurkolónak lenni, ezt egy angyalföldi kirándulás már akkor megmutatta. Tudatlanul, még szinte kezdőként esett meg, hogy nem a vendégszektorban foglalt helyet a társaság – velem kiegészülve mindössze 3 fővel - és kitettük a drapit. Hamar rájöttünk, hogy ez nem volt jó ötlet, főleg nem a Vasas-táborhoz közeli szektor kerítésére. Nemsokára meg is jelent két Vasas-, de lehet inkább Újpest-szurkoló. Ugyan kiderült, hogy némi ismeretség van a zászló gazdája és közöttük - így nagyobb atrocitás nem volt – de megkérték, hogy vegye azt le a kerítésről. Persze a tulaj nem tett eleget a nem éppen baráti kérésnek. Mivel a hazaiak jócskán túlerőben voltak, valószínűleg annyi is lett volna a Front drapinak, ha a biztosítás nem lett volna megfelelő.

Szép lassan vége is lett a szezonnak. Akasztón és a Népstadionban is megjelent a Front, ahol a már bajnok Fradival játszottunk.

1996 nyarán egy monori focitornán vett részt az MTK,  ahol már nem ketten jelentek meg a fiúk, hanem pár fővel kiegészülve. Itt már tervben volt a szezon kezdetéig egy új szervezett csoport létrehozása Blue Front ’96 néven. Az akkori szurkolói magazinban, a 3. Félidőben reklámozott ’Ultra Service’ kivitelezésében el is készült egy új nagy drapi, valamint néhány egyéb, ultracsoportnak szükséges kellék beszerzése is megtörtént.

1996-97

A hazai Újpest elleni meccsen, 1996. szeptember 7-én debütált a Blue Front 96 műanyag alapra festett drapéria, amin egy egyszerűbb MTK-címer is látható volt. A tábor helye annyiban változott, hogy az A oldal (fedett tribün) tetejéről leköltöztünk a teraszra, de maradva ugyanabban a szektorban, ahol előttünk a Blue Boys székelt. A meccs utáni eseményeket átélve nem lehet csodálkozni, ha akkoriban sokan inkább máshová szerveztek családi programot és nem egy stadionba: a nagy kanyarban elszállásolt újpestieket a rendőrök a 37-es villamos töltésén vezették ki a Hungária körútra, akik kövekkel dobálták a stadionból távozó MTK-szurkolókat. A következő fordulóban 4 fő utazott vonattal Debrecenbe és magukkal vitték az új transzparenst is. A stadionban végig nagyon ellenséges hangulat uralkodott, a hazaiak egy döglött libát is bedobtak a mérkőzés során, majd kb. 50 fővel meccs után kilátogattak a debreceni vasútállomásra, ahol akcióba is léptek a 4 MTK-s ellen. Ennek eredményeként az új drapi Debrecenben maradt…

A Debrecenben hagyott transzparens…

Innentől kezdve lett egy erős Debrecen-gyűlölet a táborban. Több mérkőzésen is felhangzottak Debrecen-ellenes rigmusok és megjelent a tábor új helyén a tribün alatti lelátó  kerítésén  az Anti Red Front  lepedő. Persze a két tábor nem volt egy súlycsoportban. Elkészült továbbá az új - immár MTK-címer nélküli - Blue Front 96 drapi.

Még fel se éledtünk a debreceni sokkból máris következett az újabb ellenségeskedés, megismerkedésünk a váci szurkolókkal. 1996. november 11. - Vác-MTK. Senki sem gondolta közülünk, hogy ezen a meccsen bármi is történhet szurkolói szempontból. Rosszul gondoltuk… Talán a debreceni esetből is tanulva többen jöttek vonattal, nyilván a közelségnek is köszönhetően, plusz a csapat is nagyon jó eredményeket produkált. A kerítésre a Front 96 drapi került ki. Kb. 25 fő volt, akik állva és hangjukkal is buzdították a csapatot. Velünk szemben nagyjából ugyanennyi váci a Tiger Adoration zászlójuk mögött. Szépen folyt a mérkőzés, mi szurkoltunk a saját csapatunknak, nem foglalkoztunk a váciakkal. Különben sem voltunk olyan tábor, aki az ellenfél táborával foglalkozott.

Mivel akkor még nem volt teljesen elkerített vendégszektor a váci stadionban, kényelmesen átjött először két váci hozzánk és kitettek egy magyar zászlót, majd pár perc elteltével követték őket még páran és kikerült egy váci zászló is. Soraikban feltűnt jónéhány skinhead is. Mikor már elegen voltak, elindult a szokásos zsidózás. Nem szégyen bevallani, hogy gyerekként ez elég félelmetes volt. Fizikai bántalmazás itt még nem történt, de aki ott volt az érezte, hogy bármikor elindulhat a lavina. Ezért jobbnak láttuk, ha levesszük a zászlónkat mielőtt ez is úgy jár, mint a nagy Debrecenben, és távozunk a vendégszektorból. Átmentünk a másik oldalra a sima váci szurkolók közé és kitettük újra a Front 96-ot. Közben az egész váci tábor átjött a mi oldalunkra és a második félidőt a vendégből nézték. Kivéve azt a pár skinheadet, akik utánunk jöttek. Itt már volt sörrel locsolás és lökdösődés is. Aztán a rendőrök kapcsoltak, hogy valami nincs rendben és gyors falhoz állítás és igazoltatás után visszaterelték őket a többiekhez. Persze tudtuk jól, hogy ennek itt még nincs vége és veszélyes lesz a vonathoz eljutni, ezért aki tudott, kocsikkal hagyta el a stadiont, de volt olyan, akit a csapat hozott haza. Viszont 3 tagunk bevállalta, hogy haza is vonattal mennek. Ahogy az várható volt a pályaudvaron el is kapták őket a váciak. A Nyugati pályaudvaron érdekesen nézték a 3 vérző és igencsak piszkos, szakadt ruhájú srácot. Aki ott volt sosem feledi el ezt a meccset. Ettől kezdve az első számú ellenségeink a váciak lettek és a következő meccsekre már megfelelően készültünk ellenük.

A vendégszektorban…

…és a túloldalon.

A klub a váci incidens után a nagyobb biztonság érdekében indított szurkolói buszt, biztonságiakkal. Bárhova mentünk, ebben az időben két biztonsági mindig jött velünk, amiből azért akadtak konfliktusok a későbbiekben.

Közben a klub segítségével elkészült első csoportsálunk. Szép lassan a csapat jó szereplése miatt is visszatértek a régi emberek és újak is érkeztek. Az Üllői úti örökrangadóra két csuklós BKV-busszal mentünk. Az a gyűlölet, amit ott is kaptunk leírhatatlan érzés volt gyerekként, de mindenki tudta jól, hogy a fradistákkal nem vagyunk egy súlycsoportban.  Magyarország leghírhedtebb huligánjainak biztos viszketett a tenyere, de talán még ők is belátták, hogy nekik nem az MTK szurkolói az ellenfél. Sajnos több nagyobb tábor nem így gondolkodott, és például Újpesten és Kispesten is kaptak el MTK-sokat. A tábort ez viszont nem fogta vissza. Lettek új dalok, rudasok, dobok. Nagyon vártuk a Debrecen és Vác elleni hazai meccseket, de egyik sem úgy alakult, ahogy mi terveztük. Debreceniek alig páran jöttek, természetesen nem azok, akik a drapit elvették. Meccs után így is szerettek volna MTK-sok átmenni a vendégszektorhoz, de a rendőrség ezt megakadályozta. Váciak pedig ebben az évben nem jöttek, néhány sima szurkolót leszámítva. Ahogy a BVSC-pályára sem, pedig mi ott voltunk és vártuk őket. Meleg pillanatok voltak még Győrben és Békéscsabán, ahol a helyiek próbálkoztak ellenünk - eredménytelenül. 

Győr-MTK

A Magyar Kupa elődöntőjében ismét összefutottunk a váciakkal, akkor még oda-visszavágós rendszerben. Vácra egy erős brigád érkezett néhány BVSC és Csepel szurkolóval kiegészülve. A kerítésre ki is került a csepeli Dragons zászló is. Az utóbbiak azért jelentek meg, mert akkoriban ők se rajongtak a váciakért. Amúgy Csepel-MTK barátság természetesen nem alakult ki a későbbiekben. A meccsen nagyobb rendbontás nem történt, csak a szokásos szidások mentek mindkét féltől, illetve egy kisebb kerítésrángatás volt. 

Érdekes megemlíteni a Siófoki Viperákkal való kapcsolatunkat is. Az első találkozásunk a Balaton-partiakkal még egy új barátság kezdetét jelentette, közös fotó, sálcsere, beszélgetések, aztán máshogy alakultak a dolgok, de ne szaladjunk előre…

Siófokon – főszerepben az újonnan készült BF csoportsál

Siófok-MTK – volt ilyen is…

A csapat a szezon végén megnyerte a bajnokságot és bemutattuk első koreográfiánkat, ami nem volt túl bonyolult, de az utolsó fordulóban a Haladás ellen sikerült nagyjából 40 kék és 40 fehér nylon lapot felemelnünk. Ez egyben azt is jelentette, hogy az alig egy éve két fővel indult csoport létszáma jelentősen kibővült, aminek az első számú oka nyilván a csapat rég nem látott bajnoki címe és kupagyőzelme volt.

MTK-Haladás - 1997

 

1997-98

Nagy volt a boldogság, hisz indulhattunk a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Az első selejtezőkörben az örmény Pjunik Jereván, a másodikban pedig a norvég Rosenborg csapatával játszottunk. Mindkét hazai meccsre egyszerű kartonos koreográfiával készültünk, a visszavágókra középiskolásként esélytelen volt eljutni akkoriban. 

MTK-Pjunik Jereván – BL-selejtező 1. forduló

A norvégok ellen az itthoni meccsünk a jó szurkolás mellett egy érdekes és dühítő dolog miatt marad örökké emlékezetes. Győzelemre álltunk, mikor hirtelen elment a világítás a stadionban. Sajnos hiába várt mindenki hosszú-hosszú percekig, nem tudták megjavítani a reflektorokat. A másnapi megismételt mérkőzésen pedig már kikapott a csapat.

MTK-Rosenborg – BL-selejtező – 2. forduló

Ezt követően az UEFA-kupában folytattuk, ahol az első fordulóban az orosz Alanyija Vlagyikavkaz búcsúztatása után a második körben egy szurkolói szempontból igen izgalmas csapatot kaptunk, a Croatia Zagrebet – a csapat Dinamo Zagreb néven vált ismertté, akkor épp más néven futottak.

Ez természetesen azt is jelentette, hogy híres szurkolói csoportjuk, a Bad Blue Boys is Budapestre érkezik. A horvátok szép számmal érkeztek hozzánk és a fél stadiont meg is töltötték. A lelátón a három nagy budapesti csapat szurkolóit is lehetett látni, akik szintén kíváncsiak voltak az ellenfél szurkolóira. Nálunk pedig újra tiszteletét tette a BVSC-s különítmény, akik rengeteg konfettit vágtak össze. Erre a meccsre elkészültek az új rudas zászlóink is, amik mai szemmel nem sikerültek a legigényesebbre, de akkor mindenki örült, hogy vannak. A horvátok brutális hangerővel szurkoltak, volt olyan része a meccsnek, ahol mi sem a meccset figyeltük, hanem őket. Magyar szem és fül számára eszméletlen produkciót mutattak be. Persze azért szurkoltunk is, egész jó létszámban és hangosan, de az ellenféllel nem volt esélyünk felvenni a versenyt. A stadionban és az utcán is rend volt. A visszavágóról külön beszámolóban írunk.

MTK – Dinamo (Croatia) Zagreb – UEFA-kupa – 2. forduló

Croatia (Dinamo) Zagreb – MTK – 1997 – UEFA kupa

A Baráti Kör szervezésében két nagy busz indult el az MTK-pályától a Blue Front történetének első nemzetközi kupamérkőzésére az UEFA-kupa második fordulójában.  A határon ránk állt egy felvezető rendőrökből álló osztag és egyenesen a stadionhoz irányított. Nem szép stadion a Maksimir, olyan mint valami gigantikus betongyár. Novemberben jártunk, de irtózatos hideg volt. Minket meg a stadion területén belül betereltek egy fémkordonokkal körbevett, kézipályányi területre - sima beton, teljesen nyitott, fedél nélkül, leülési, evési-ivási lehetőség nélkül. Egy-két órát simán csak álldogáltunk a betonon a mínusz sok fokban. Mosdóba is csak azért mehettünk el jó hosszú idő után, mert zúgolódni kezdtünk. De az is úgy ment, hogy szóltál és egy őr odakísért.

Ekkor még a stadion nem nyerte el mai formáját. A hazai tábor a mostani vendégszektorként funkcionáló kanyarban foglalt helyet, jelenlegi törzshelyük pedig még csak épült a másik kapu mögött. Az ideiglenes vendégszektor a hosszanti főlelátó sarkában volt a kanyarral szemközti szögletzászlónál. Itt kb. 100-150 MTK szurkoló gyűlt össze. A kerítésre a nagy Blue Front 96 drapi mellett kikerült az akkor már inaktív Blue Boys drapéria is, amely egy Budapest felirattal gazdagodott, hogy senki ne a hazaiak csoportjára gondoljon. Ezen kívül néhány magyar zászló szolgált a szektor díszítéséül. A társaság – bár a világ elitjéhez tartozó hazaiakkal nem vehette fel a versenyt – becsülettel végigszurkolta a mérkőzést.  Melyen a csapat, bár szinte teljesen beszorult végig, az utolsó pillanatban akár tovább is juthatott volna. Ám a nagy helyzet – máig fájó módon – kimaradt, így egy újabb várakozást követően csalódott hazaút várt mindenkire.
Dinamo Zagreb – MTK – UEFA-Kupa - 1997

Dinamo Zagreb – MTK – UEFA-Kupa - 1997 

Közben a bajnokság is elindult, stadionunkat kicsit felújították és a régi fapadokat műanyag székekre cserélték. Nagyon nagy várakozás előzte meg a váci és a debreceni meccset, de mindenki kíváncsi volt az NB II-ből feljutó Diósgyőrre is. Debrecenbe egy elég jó társaság utazott, ahol a szokásos szájkaratén kívül más nem történt. Egy füstölést terveztünk volna, de sajnos a szeku miatt nem volt lehetőségünk begyújtani, így hazafelé egy parkolóban tettük ezt meg. 

DVSC-MTK

Füst – Debrecenből hazafelé

A siófoki látogatásunkkor az egy évvel azelőtti barátkozásnak már nyomát sem láttuk. Sokat szidta egymást a két fél. Tettlegességig is fajultak a dolog, amikor átsétáltunk páran a hazai szektorba. Viszont ebben valószínűleg nem csak siófoki szurkolók vettek részt. Legtöbbjük a következő héten játszott Fradi-MTK-ra hívott minket, hogy majd ott ezt meg azt tesznek velünk. 

Közben komoly ellenfél jelent meg a Vasas-tábor személyében. Mi úgy álltunk hozzájuk, hogy Debrecen-ellenes tábor, akár jóban is lehetünk. Hamar rá kellett jönnünk az angyalföldi tábor valódi arcára, ami komoly gondokat eredményezett. Mi őket se vettük a szánkra, fordítva persze nem így történt. Talán úgy voltak vele, hogy itt van egy kis tábor, akkor ellenük megmutathatják, mennyire kemények. Egy rövid kitekintésként elmondható, hogy ez általánosságban jellemző a hazai lelátói életre. Azok a csoportok, akik általában más ellen nem tudtak bizonyítani, mindig ellenünk akarták megmutatni, pedig egyiknek sem adtunk rá okot soha. A sort az évtizedek alatt hosszasan lehetne sorolni, összességében azonban elmondható, hogy minket ez nem nagyon érdekelt és ezeket a csoportokat tartjuk a legkevesebbre... 

A várt diósgyőri meccsen nem történt említésre méltó dolog, még akkor sem, ha a miskolci csapat szurkolói erősen fővárosellenesek voltak már akkoriban is. 

Győr-MTK

A komolyan vehető táborok többsége általában belátta, hogy nem nagy dicsőség számukra a kisebb csoportok betámadása. Soha nem volt gond akkoriban a szombathelyiekkel és a zalaegerszegiekkel sem.

A válogatotthoz kapcsolódó legemlékezetesebb esemény a bécsi túra volt, ahová ingyen kapott mindenki az MLSZ-től belépőt, valamint buszokat. Mi egy buszt kaptunk, amit néhány újpestivel kiegészülve meg is töltöttünk. Hazafelé néhány fehérvári ördög és hableány is velünk jött. Ez az ismeretség egy BF-tag és egy hableány közti kapcsolatot eredményezett. Ennek köszönhetően több fehérvári ultra megjelent a vendégszektorban, amikor a Gázszerrel játszottunk Székesfehérváron. Ellenségeskedésnek nyoma sem volt, egészen addig, amíg a fehérváriak szorosabb barátságot nem kezdtek el ápolni a váciakkal. 

A Kispest ellen egy egyszerűbb lufizást mutattunk be:

Az Újpest ellen pedig addigi legbonyolultabb látványunkat prezentáltuk egy egyszerű, de szép - csíkokból összerakott – MTK-címer formájában. Itt már az új  – csoporttagok által készített - nagy Blue Front drapéria került a kerítésre, mivel az előzőleg használt drapiról elkezdett lepattogzani a festék. Ez pedig a 2002-es feloszlásig a fő drapériája maradt a csoportnak.

MTK-Újpest

Elérkezett az újabb váci jelenésünk időpontja is, ahol a hazaiak átsétáltak ugyan a szektorunk addigra elkészült elválasztókerítéséhez, de ezen kívül semmi érdemleges nem történt a nagy számú biztosítás miatt. Azért egy jó szurkolást sikerült összehoznunk.

2 éves lett a Blue Front, amit egy koreográfiával is megünnepeltünk a Haladás ellen. Nagy – kék alapon fehér - kétrudasokból kiraktuk az MTK betűit a többiek pedig kifeszített kék csíkok között fehér kis zászlókat lengettek. A kerítésre pedig egy üzenet volt kirakva a csapat felé: „2 éve együtt az MTK-ért.” 

MTK-Haladás - 1998

Említést érdemel még az 1998. május 13-án az Újpesttel játszott győztes kupadöntő a Fáy utcában. Tudtuk, hogy a lelátón semmi esélyünk, de amit tudtunk,

megtettünk.

A rendőrség és lilák meccs utáni, a pályán történt összezörrenésnek mi csak szemtanúi voltunk a lelátóról. Mindenesetre az újpestiek követték a debreceniek példáját és a mérkőzés előtt – igaz, ők nem döglötten - két kékre festett libát dobtak a pályára. Kupagyőzelem ide-bajnokságban jól játszó csapat oda, ekkorra már látszott, hogy a létszámot érdemben nem nagyon tudjuk növelni.

Újpest-MTK – MK-döntő – Fáy utca – 1998

A két szezon közti nyári szünetben részt vettünk a magyar szurkolói csoportoknak szervezett focitornán, melyet a franciaországi vb mintájára bonyolítottak le, 32 csapattal 8 csoportban, majd ezt követte az egyenes kieséses szakasz. A csoportból második helyen jutottunk tovább, majd a

nyolcaddöntőben 1-0-ás vereséggel búcsúztunk az Ultras Debrecen ellenében. 

A Blue Front csapata a szurkolói focitornán

1998-1999

A szezon első feléből kiemelendő rögtön a nyitó fordulóban lejátszott zalaegerszegi vendégszereplés, mely jó létszámmal párosult. A túra jó hangulatára rányomta a bélyegét a nyári kötelező Balaton-parti megálló is. Ezen

kívül az ősz legemlékezetesebb MTK-fellépése a linzi vendégszereplés volt.

Ried – MTK (1998 – KEK)

Az 1998-as – nem túl hosszú életű – kupamenetelésnek kupagyőztesként vágtunk neki, az azóta megszűnt Kupagyőztesek Európa Kupája legutolsó kiírásában. E sorok írójának ez volt a legelső nemzetközi MTK-s túrája, de nem csak ebből a szempontból lett ez a meccs örök élmény. Bátran állíthatjuk, hogy MTK-s szinten talán felülmúlhatatlan számú szurkoló gondolta úgy, hogy személyesen szeretné bíztatni a csapatot egy nemzetközi kupameccsen. Ebben persze közrejátszott, hogy közelebbi ellenfelet talán nem is kaphattunk volna, valamint az is, hogy a legnagyobb veszélyt itt az átlag szurkolóra az jelentette, ha túl sokat költ a

helyi Billában.

Ennek megfelelően két nagy busz gördült ki a Hungária körútról, melyek közül az egyiken foglalt helyet a Blue Front társasága, ezen kívül sok autó is útnak indult Linz felé, ahol a mérkőzést rendezte az SV Ried csapata. A mérkőzés előtti órákat ki-ki vérmérsékletének megfelelően töltötte. Voltak, akik a belvárosi sétálóutcán múlatták az időt, a Blue Front néhány „harcosa” pedig a stadion környékén járőrözött és szerzett egy-két sálat az ellenfél átlagszurkolóitól, mely cselekedetre nem lehetünk túl büszkék. A mintegy 10 fős csoport a helyi rendőrök figyelmét sem kerülte el, de adategyeztetésen kívül

más nem történt.

A mérkőzés az ellenfél szurkolóinak is ünnep volt, különbuszokkal szállították őket Riedből, így kezdésre 4500 néző gyűlt össze, kb. 300 fős hazai táborral. Mintegy 300 fő szorított az MTK sikeréért a vendégszektorban, nagyjából 30 fős aktív szurkolótáborral. A kerítésre a nagy Blue Front-drapi mellé kikerült egy MTK-címer, egy műanyag MTK felirat, a Blue Boys drapi

és egy magyar zászló, valamint az Ultras Ecser-drapéria is.  Utóbbira magyarázat:

az egyik ecseri srác családja révén MTK-szurkoló is volt egyben. Kezdéskor

a vendégszektorban a Front jóvoltából kiosztott kék és fehér lufik nyújtottak

egyszerű, de szép látványt. A szurkolás jól szólt a fedett lelátón, főleg amikor

mindenki bekapcsolódott az egyszerűbb dallamokba. Azonban a lelkesedésre rányomta

a bélyegét az eredmény, mely mindenkit hidegzuhanyként ért, így a vendégszurkolók

csalódottan indultak haza. 

Ried-MTK (Linzben) – KEK – 1998

Kevesen tudják, de akkoriban nagyon sok MTK-meccsre jöttek ki Kispest-, Újpest- és FTC-szurkolók. Na nem azért, mert annyira szerették volna a klubot, hanem sok személyes barátság volt emberek között egy- egy közös osztálytárs révén, vagy csak egy suliba jártak a felek. Ennek köszönhetően kerültünk az események sűrűjébe az 1998 októberében lejátszott magyar-román válogatott meccsen, ahol kb. 10 MTK-s az egyesült magyar huligán unió tagjaként szerzett néhány román relikviát a mérkőzés előtt, nyelt egy kis könnygázt a stadionban,

majd búcsúztatta a vendégek buszait a lefújás után.  

A tavaszi szezon elején debütáltak új nagyméretű varrott kék-fehér zászlóink a ZTE elleni hazai meccsen, ahol a társaság egy része az akkor bevezetett B oldali ingyenjegyek miatt onnan nézte a mérkőzést. Ez azonban nem volt jó döntés, mert az a kevés ember is kettészakadt, így végül maradt a tábor az A teraszon. Ezt követően végre elérkezett a nagy nap, és újra Vácon volt jelenésünk. Egy busszal mentünk, de a vendégszektor helyett néhányan a hazai főbejáratot vették célba, ahol a rácsok mögött volt az ellen, ám ők nem voltak hajlandóak kijönni. Mire megérkezett a biztonsági szolgálat, már magunktól is elindulunk volna visszafelé. Itt aztán néhány váciba belefutva kiosztottunk pár pofont. Itt esett meg az a történet is, amit másnap a sajtó elferdítve úgy írt le, hogy az MTK-sok egy lányt vertek. Volt egy váci pár az út túloldalán, akiket egyik tagunk kiszúrt, majd átszaladt hozzájuk, és mivel hátat fordítottak neki, a fiút, hogy finoman fogalmazzak, fenékbe billentette. Ennyi volt a történet, amiből lett egy lányveréses sztori. A mérkőzés során begyújtottunk két fáklyát, valamint bemutattunk egy ellenfélnek szóló kiírást

is: „5 évesek vagytok, 6almas verést kaptok, mind a 7-en.”

Mivel nem tudtuk elkapni a váciakat, néhány Front-tag úgy döntött, hogy kilátogat egy BVSC-Vác meccsre. A mérkőzésre néhány váci szurkoló érkezett, akik az akkori csoportjuk, a Boys drapiját hozták magukkal, ami a meccs után az MTK-soknál kötött ki. Ezzel sikerült méltó revansot venni a Vácon történtekért.

Lett ebből is nagy sajtóvisszhang, rendőrségi házkutatás, stb... 

A bajnokságot nagyon simán nyertük meg. A Gázszer elleni bajnokavatóra egy koreó is készült, amelyben megint főszerepet kaptak a nylon lapocskák kék-fehér összeállításban, középen pedig egy bajnoki serleg jelent meg egy nagyzászlón. Elég jó létszámban voltunk itt jelen: nagyjából száz fővel. Ez természetesen a

bajnokavatásnak szólt, messze nem ez volt az átlag sajnos.

MTK-Gázszer-1999

Közben még sikerült összerúgnunk a port a III. Kerület szurkolóival. Ők is beleillettek a már említett: „csak ellenünk erősek” sorba. Az őszi Hungária körúti mérkőzésen prezentáltak ellenünk egy kartonokból álló kék-fehér / piros-fehér-zöld, - szerintük fantasztikus - látványt, „mely általános megdöbbenést okozott az

MTK-sok közt”. (nem…) 

A tavaszi óbudai meccs előtti összetalálkozásunkkor megegyeztünk velük, hogy meccs után folytatjuk, de hamar híre ment köztünk, hogy néhány lila is jönne, akiknek nyilván nem tetszett a meccs alatt kifeszített üzenetünk az akkoriban felmerülő két klub fúziójáról: „Újpest? Nem, köszönjük!” Így a találkozó elmaradt. Ez a kiírás volt egyébként az első „munkája” két fiatal srácnak, akik főszereplői voltak a nem sokkal később végbemenő generáció-váltásnak

és további látványok, koreográfiák kivitelezésének. 

III.Kerület- MTK – 1999

1999-2000

A generációváltás szezonja. Azt, hogy valami nem stimmel a Front tagok aktivitásával, már az előző - bajnoki címmel végződött - szezon második felében is érezni lehetett. Többségüket a szurkolás már nem nagyon hozta lázba, ez meg is látszott a stadionban uralkodó hangulaton. Ez tovább fokozódott az új szezon kezdetén, különösen az újabb zágrábi vendégszereplés során. Nézzük a

részleteket.

Croatia (Dinamo) Zagreb – MTK – ’99

A két évvel ezelőtti felálláshoz képest annyi változott, hogy ezúttal nem UEFA-kupa, hanem BL-selejtező keretében találkoztak a felek. Az, hogy valami nagyon nincs rendben a Blue Fronttal, itt már érezhető volt. Az ezt megelőző zágrábi meccsre indult két nagybusz helyett mindössze egy indult útnak, azon is szinte lézengett a Blue Front legénysége. Mindezt egy olyan mérkőzésen, amelyhez hasonló közelségben a BL-hez talán soha többet nem lesz az MTK csapata: az akkori erőviszonyok alapján akár verhető ellenfél az utolsó selejtező körben... Az utazás a régióban száz évente egyszer esedékes teljes napfogyatkozás miatt nagyon lassan telt, a terelések miatt alsóbb rendű utakon

haladva.

A határtól rendőri felvezetést kaptunk a Maksimir stadionig, de már az autópályán a mutogatásokból érződött, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek. A vendégszektort a már Zágrábban szokásosnak mondható Blue Front és Blue Boys Budapest drapik díszítették. Kezdésre az autóval érkezőkkel együtt kb. 80-100 fő gyűlt össze a vendégszektorban.  A hazai Bad Blue Boys éppen teljes sztrájkot tartott, a klubvezetés ellen tiltakozva nem jelentek meg a mérkőzésen. Így furcsa módon a mi szurkolásunk hallatszott annak ellenére, hogy alig 20 aktív szurkoló volt köreinkben. De szurkoltunk becsülettel, néhány rudas zászlót is bevetve. Azért a hazai tribün néha megdörrent egy-egy DI-NA-MO skandálással. A mérkőzés 0-0-ás eredménye biztatónak tűnt, de később kiderült, hogy sajnos nem volt elég. Mint

ahogy a Blue Front hozzáállása sem a jövőbeni folytatáshoz…

Dinamo Zagreb – MTK – UEFA Kupa

A csapat jó nemzetközi kupaszereplése azért még valamennyire kihozta a tagokat a stadionba. Ki tudja, ha sikerül a BL-be jutás a zágrábiak ellen, talán másként alakulnak a dolgok. Nem sikerült, de hazai pályán egy egyszerűbb piros-fehér-zöld kartonozás és egy jó szurkolás még összejött kb. 100 fővel.

Hol volt a nagy többség Zágrábban és hová lett utána? A kérdés költői...

Ezt követően ismét az UEFA-kupában folytattuk. A Fenerbahce kiverése nemzetközi szinten is komoly sajtóvisszhangot kapott, a hazai mérkőzésen mi pedig bemutatót a török fanatizmusból olyan rakétázással, amit addig nem sok helyen lehetett Magyarországon látni. A visszavágóra nem jutottak ki csoporttagok Isztambulba. A következő körben az AEK Athén ellen még egy egyszerűbb csíkokból kirajzolt - graffitiszerűen megfújt - kék alapon ezüst színű MTK feliratot kiadó koreóra futotta a lendületből, sőt még egy fehér füst

is begyulladt.

Egy autónyi fanatikus az athéni visszavágót is bevállalta, mely igen kalandosra sikeredett. A mérkőzés előtt pár hónappal még a NATO által bombázott - akkori -Jugoszlávián keresztül haladva az autó lerobbant, mindez egy olyan országban, ahol az út szélén konkrétan akasztófát lehetett látni. Athénban a mérkőzés után a hazaiak a BF drapi megszerzésével is próbálkoztak, a helyi szervek miatt azonban sikertelenül. Ez jelentette a nemzetközi kupaszereplés

végállomását a szezonra. 

Így érkeztünk el az 1999 októberében lejátszott Vasas- MTK meccsig, amikor a helyzet annyira megromlott, hogy szervezetten már nem jelent meg a tábor, így néhány Front-tag (kb 5-6 fő) a tribünön foglalt helyet minden jelzés nélkül. Persze nem kellett sok, hogy kiszúrjanak minket a hazaiak. Elkezdődött az adok-kapok, de amíg bírtuk, álltuk a sarat. Egészen addig, míg a szemben lévő Vasas-tábor tagjai át nem szaladtak erősítésnek. Itt már esélyünk sem volt

a túlerővel szemben, rendőrségi kísérettel elhagytuk a mérkőzés helyszínét. 

Majd következett a váciak elleni hazai meccs, ahol megjelent az elvett Boys drapi fejjel lefelé az előttünk lévő kerítésen. Ám ez nem tetszett a biztonsági vezetőnek. Mivel többszöri kérés ellenére se vettük le, úgy döntött ő maga veszi le és viszi vissza a váciaknak. Gyorsan kapcsolt az a néhány frontos, aki kilátogatott a meccsre: sikerült kitépni a kezéből és elrejteni a zászlót. Ez csak olaj volt a tűzre, mert a szekutól jött is a bosszú, amit meccs után néhány Front-tag nem tett zsebre a stadionon kívül. Talán az első törés itt

volt a klub és a frontosok közt. 

MTK-Vác – az elvett váci drapival

Jópáran nem is jártak már ki ezek után, néhányan még 2000 kora tavaszán részt vettek egy újabb összetűzésben Siófokon, ahol a hazaiak ránk támadtak. Ennek rendőrségi előállítás lett a vége. Ezt követően többségük végleg, néhányuk pedig hosszú évekre-évtizedre eltűnt a lelátóról, hogy később már csak egyszerű nézőként térjen vissza.