Az egyik leghosszabb életű MTK-s csoport működését egyik törzstagjuk, Iván visszaemlékezései alapján mutatjuk be.
2003-2006
2002 végén, amikor
teljes pangás volt a lelátón, már ott voltak az A-teraszon többen, akik később
a Blue Brotherst megalapították. Egy fiatal társaság döntött úgy, hogy ha már a
Front tagjai kikoptak, folytatni kell helyettük is. 2002-2003 telén elkészült a
Blue Brothers-drapi – finoman szólva is kezdetleges módszerrel, festve. Ez
2003. március 4-én, a Dunaferr elleni kupanegyeddöntőn debütált. Megjelenését
tekintve vitathatatlan volt a Front drapi hatása. A Front saját zászlói és
kétrudasai közül sokat átvettünk, amik ottmaradtak a stadion szurkolói
raktárában használaton kívül, később ezeket fokozatosan sajátra cseréltük.
2002 – átmeneti év, Front után, Brothers előtt. A Front feloszlását jelentő
koreográfia kiírás szövegével a Fradi ellen – ennyi maradt meg a koreóból
A Brothers fiataljai a Blue Front kétrudas és lengetős zászlóival - 2003
Az első időkben a lelátón a cél más nem lehetett, mint hogy minden idegenbeli meccsen jelenjünk meg, legyen szurkolás - szerencsére a csapat teljesítménye is segített, hogy nőjön a létszám, 2003-ban újra bajnoki címet ünnepelhettünk. Emlékezetes az újpesti bajnokavatás, valamint a HJK Helsinki elleni hazai és az akkori nevén Népstadionban rendezett MTK–Celtic BL-selejtező. Ahol - bár sok esélyünk nem volt az aréna méretei mellett a frissen alakult létszámunkkal – támogattuk színeinket. A visszavágókra többségében középiskolásokként akkoriban nem tudtunk kiutazni.
Bajnokavató Újpesten - 2003
MTK-Celtic – BL-selejtező – Népstadion - 2003
Oda hamar eljutottunk,
hogy legyen egy kicsi, de megbízható utazó létszámunk, és egy olyan hazai
megjelenés, amiből már lehetett tovább építkezni. Mivel ekkor vonattal, Pesten
belül BKV-val utaztunk minden meccsre, a létszámunk pedig nem volt túl jó, többször
is kerültünk olyan helyzetbe, amit mai fejjel már nehéz megmagyarázni, hogy nem
lett belőle komolyabb gondunk. Amikor Nyíregyházán átjött nagyjából tizenöt
hazai a vendégszektorba, csak a jóindulatuknak köszönhettük, hogy nem lett
semmi.
Az emlékezetes kispesti
meccsünkön, amikor a 98. percben egyenlítettünk, heten rohantunk el egy
autóban, Újpesten pedig, amikor a 90. percben még 1-0-ra vezettek a hazaiak,
majd győztünk, némi szerencsével ugrottunk fel egy buszra. Máskor nem jöttek ki
ilyen jól a dolgaink. 2004-ben az Üllői útról hazafelé a nagy drapinkat,
2005-ben Debrecenben egy dobunkat és egy kis drapinkat buktuk. Ezt követően
készült el az új hazai drapink, ezúttal már varrva. De nem csak rossz emlékek
vannak ezekből az időkből, többször megesett, hogy a hazai tábor kocsmájában
töltöttünk egy jó estét pár helyi ismerős és ultra társaságában egy idegenbeli
meccs után. Természetesen olyanról, hogy táborok közötti barátság, nem volt
szó, jó személyes kapcsolatok viszont kialakultak. Emlékezetes a 2006-os
tatabányai vonatos túránk is, ahol egyik tagunknak sikerült a rövid út ellenére
is olyan állapotba hozni magát, hogy az egész meccset a vendégszektor WC-jében
aludta végig.
Reac-MTK – 2005-2006
Újpest-MTK - 2006
Ekkoriban kezdtünk el pirotechnikai
eszközöket alkalmazni (füstök, fáklyák), amire a Brothers előtt nem nagyon volt
példa a Hungária körúton.
MTK-Vasas - 2005
MTK – Tatabánya - 2005
Pápa-MTK – 2006
2006 egy tragikus
eseménnyel, korábbi kedvencünk, Zavadszky Gábor halálával indult. Ebben a
szezonban a legtöbb mérkőzésen egy erről megemlékező nagyméretű, fekete alapon
fehér felirat volt előttünk a kerítésen: „Isten veled, Zava! Sosem feledünk”.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a későbbiekben az ultrák csapata rendszeres
résztvevője lett az MTK Baráti Kör által rendezett Zava emlék foci-tornáknak, ahol
az utolsó helyezést szinte mindig stabilan hoztuk.
MTK-Videoton – 2006
Az Ultrák legelső csapata a Zava emléktornák során - 2010
2006 volt az az időszak,
amikor a létszámunk növekedésnek indult, ebben segített, hogy a Front mindkét
generációjából visszatértek többen a lelátóra és mellénk álltak. Ekkor lettünk
elegen ahhoz is, hogy ne csak vonattal utazzunk vidékre, saját buszos túrákat
is szervezzünk. Ennek az egyik leglátványosabb pillanata a 2006. őszi váci
túránk volt, ahova egy nagy buszt indítottunk, komolyabb pirotechnikát
vetettünk be, és a stadionon kívül is kerestük a váciakat, mely
ellenségeskedést az elődeinktől örököltük. Néhány régi Front-tagnak
köszönhetően a váciak drapija is feltűnt köreinkben.
Vác- MTK - 2006
Ezekben az időkben a legtöbb idegenbeli meccsünkre még vonattal utaztunk, általában 5-10-en – néha azért összejöttek ennél nagyobb létszámok is. Ez persze azt is jelentette, hogy gyakran olyan helyeken találtuk magunkat, ahova egyébként valószínűleg soha nem jutottunk volna el. Emlékezetes visszatérő hely volt Püspökladány, ahol Debrecenből hazafelé sokszor éjszakáztunk, ha egyszer onnan indult az első vonat. Megesett, hogy egy kapuvári kocsmában kötöttünk ki, és rengeteg vasárnap hajnalt aludtunk át vonatokon Budapest felé tartva.
Ekkoriban többször megfordultunk Kelet-Magyarországon a téli teremtornák alkalmával is.
Teremtorna Debrecenben…
…és Budapesten
A Diósgyőr ellen 2006-ban hoztuk össze az
első Brothers-látványt, ami egy egyszerű kék-fehér csíkozás volt néhány
lengetős zászlóval kiegészítve.
MTK-Diósgyőr - 2006
Az idegenbe utazás egyik csúcsa az volt,
amikor 2006 nyarán az MTK egy négycsapatos nyári minitornán vett részt
Ausztriában, Zell am See-ben, és oda is elkísértük a csapatot néhányan. Több
szezon is volt addig, amikor épp csak lecsúsztunk a nemzetközi kupaszereplésről,
ez jó volt pótléknak.
Zell am See - 2006
2007-2008
Már 2007-ben is
bajnokesélyes csapatunk volt - végül akkor másodikok lettünk -, 2008-ban pedig
megnyertük a bajnokságot. Ez természetesen megdobta a lelátói létszámot is,
egyre többen szurkoltunk az A-teraszon és utaztunk idegenbe. Hazai pályán a
Kispest elleni rangadón került elő több görögtűz, valamint néhány füst is
begyulladt a Diósgyőr és Kaposvár elleni meccseken. Idegenbe pedig többször
megtelt a nagy busz is.
MTK-DVTK – 2007
MTK-Kaposvár – 2008
MTK-Kispest - 2007-2008
Mind 2007-ben, mind
2008-ban emlékezetesek voltak a győri túráink. 2007 tavaszán ezen a meccsen
harcolta ki a csapat az UEFA-kupaselejtezős helyet, mi pedig az akkori legjobb
létszámunkkal és szurkolásunkkal voltunk mögöttük. (Könnyen rossz emlék is
lehetett volna abból a meccsből, az egyik emberünk egy gólörömnél nagyjából
négy métert esett a kerítésről a szektor alatti betonra, de viszonylag könnyen
megúszta egy kettős kéztöréssel.) 2008-ban pedig a nagybusz is betelt a győri
túránkra, az egész tavaszunk egyik legjobb szurkolása volt az ottani.
Győr-MTK – 2008
Keletre különösen szerettünk járni, a miskolci és debreceni túrák mindig jó hangulatban teltek, de természetesen mindenhol ott voltunk, ahol a csapat játszott.
Debrecen-MTK - 2007
Diósgyőr-MTK – 2007
Siófok-MTK - 2007
Szintén emlékezetes 2008
májusából a Tatabánya elleni hazai meccsünk, amikor lehetett tudni, ha elég
nagy gólkülönbséggel nyerünk, akkor a bajnoki cím kapujában vagyunk. 5-1-re
győzött a csapat, szinte teli főtribün előtt. Természetesen begyulladt néhány
tűz is, valamint a Front legelső drapija is előkerült. Ez a mérkőzés azon ritka
alkalmak egyike volt, ahol egyszerre 3 szurkolói csoport zászlaja volt a
kerítésen, ilyen azóta csak a stadionbúcsúztatón, majd az új stadionunk avató
meccsén történt meg. A Mystical Girls működéséről külön számolunk be.
MTK-Tatabánya - 2008
Jöhetett a legnagyobb
meccs, a tévéközvetítés miatt hétfő estére időzítve, aki pedig nem ismeri
közelről a magyar foci helyzetét, annak nagyon furcsa belegondolnia, hogy a
REAC miért Sopronban fogadott minket. Egyszerű volt a helyzet: ha nyerünk,
bajnokok vagyunk. A vendégszektor teljesen megtelt, nagy hangulatban, több
görögtüzet bevetve szurkoltuk és ünnepeltük végig a sima győzelmet, és a 23.
bajnoki címünket. Majd hazatérve a stadionunkban folytatódott az ünneplés - azt
már akkor is sejtettük, hogy egy darabig nem lesz újabb bajnokságunk, de ami az
ezt követő másfél évtizedben történt, arra a leginkább pesszimisták sem
számítottak.
Reac-MTK (bajnokavatás Sopronban) – 2008
Mystical Girls
A 2007-es esztendő elhozta az első és máig
egyetlen MTK-s női szurkolói csoport megalakulását is, melyet alapítójuk, Petra
mutat be.
Egy meccs előtti beszélgetés során az
jutott eszünkbe, hogy olyan sokan vagyunk már csajok, akik nem a kicipelt
barátnő szerepében tetszelgünk, hogy akár saját csoportot is alakíthatnánk. Így
született meg a Mystical Girls, az MTK első női szurkolói csoportja. Minden
hétvégén az általunk készített drapink mögött állva szurkoltunk a csapatnak.
Később elkészült kék egyenpólónk és az idegenbeli drapériánk is. Az MTK
életében az új stadion hozott nagy változást, a miénkben a család. Ahogy az a
fiúk esetében is lenni szokott, többen lemorzsolódtak, nem járnak már. Így az
Új Hidegkuti Stadionban akik néhányan maradtunk, már az egységes Ultras MTK
tagjaiként állunk a csapatunk mögött.
A Mystical Girls tagjai
és drapériája a régi stadionban
JEREVÁN, 2007
Amikor négy év után újra kijutottunk egy
nemzetközi kupa selejtezőjébe, a tábor jelentős része úgy készült, hogy ez lesz
az első olyan külföldi MTK-meccse, amit nem csak tévéből nézhet, hanem ő is
kimehet. Ehhez képest nem volt nagy az öröm, amikor a sorsolásnál kiderült,
hogy a Mika Astarak csapatát kaptuk, Örményországban. Szerencsére még volt idő
megszervezni az utat, így ha őrületesen nagy létszám nem is lett, csak kint
volt a drapink a jereváni stadionban.
Ketten voltunk, akik vállalkoztunk arra, hogy
szárazföldön megtesszük a nagyjából 3100 kilométeres utat. Egy paksi meccs után
szombat este visszajöttünk Pestre, majd anélkül, hogy hazamentünk volna,
felszálltunk egy Belgrádba tartó éjszakai vonatra, másnap onnan Isztambulig
vonatoztunk, átbuszoztunk Törökországon a grúz határig, ahonnan Tbilisziig
vonatkoztunk, onnan pedig már csak pár órát kellett buszon ülnünk, hogy szerda
délutánra eljussunk Jerevánba. Egy társunk, aki repülővel érkezett, ott
csatlakozott hozzánk, rajtunk kívül még nagyjából tucatnyi MTK-szurkoló és pár
Örményországban dolgozó magyar volt ott.
Kikaptunk, kiestünk, de még így is
emlékezetes túra lett belőle. A meccs után még másfél napot Jerevánban
töltöttünk, nagyon megszerettük a várost és a helyieket. Visszafele annyival
könnyebb dolgunk volt, hogy Isztambulig átszállás nélkül jutottunk el, és csak
az okozott nehézséget a későbbi részen is, hogy Szófiában minden magyarázat
nélkül állt nyolc órát a vonat. A következő bajnoki meccsünkre nem is sikerült
hazaérnünk kettőnknek, azt egy isztambuli netcaféból néztük meg. És az is
kiderült, nem kis bosszúságunkra, hogy ha továbbjutottunk volna, akkor a
következő fordulóban csak Pozsonyig kellett volna utaznunk.
(Ezek után kétszer lehetett volna még a
világ végére menni Európa Liga-selejtezőre: 2016 nyarán egy kazah, majd az ő
kiejtésük után egy azeri ellenféllel sorsoltak össze minket. Itt győzött a
távolság és az, hogy a 2007-essel ellentétben nem egy hónap, hanem nagyjából
másfél hét lett volna egy vízumot szerezni és az utazást megszervezni, ezeket
sajnos kihagytuk.)
Mika Astarak – MTK - 2007
ISZTAMBUL, 2008
Izgatottan vártuk a Bajnokok
Ligája-selejtező sorsolását. Mivel az akkor épp csúcsformájában lévő
Fenerbahcét kaptuk, így a teljes esélytelenség tudatában utazhattunk
Törökországba, de annak mindenki örült, hogy egy ilyen meccsen szurkolhatunk.
A táborból néhányan, akik kevesebb időt
tudtak az utazásra szánni, repülővel érkeztek egy nappal előttünk és a meccs
utáni éjszaka utaztak is haza, többen vállaltuk a vonatos túrát. Ez Belgrádig
nem volt valami kényelmes, onnan viszont gyakorlatilag egy egész hálókocsis
vagon a mienk lett, bónuszként egy ritka jófej kocsikisérővel, úgyhogy el lehet
képzelni, jó hangulatban telt a kicsit több, mint egy napos utunk Isztambulig.
Ott aztán a szálláson találkoztunk a repülős brigáddal, és némi pihenés után
együtt mentünk át a városon a meccsre.
Mivel a városnak az európai -
Galata-szimpatizáns - részén szálltunk meg, szeretettel fogadtak minket, majd
komppal mentünk át az ázsiai oldalra. Ott aztán olyan szigorú beléptetés
fogadott minket, hogy az is bravúr volt, amikor egyikünk be tudott egy
öngyújtót csempészni. Ami pedig bent várt, az sokunknak élete addigi legnagyobb
meccshangulata volt. Negyvenezer török (jellemző a meccs számukra tét
nélküliségére, hogy nem lett teltház), olyan szurkolással, amit azok is ritkán
hallhattak, akik amúgy nyugat-európai nagy meccsekre átjártak időnként. Mondani
sem kell, esélyünk sem volt arra, hogy a pályán halljanak minket, ennek
ellenére azért szurkoltunk. A hazaiak korrekt módon álltak hozzánk, amiben
persze közrejátszott az is, hogy sem a mi létszámunk, sem a csapat
teljesítménye nem jelentett komoly riválist számukra.
Taxikkal keveredtünk valahogy vissza a
szállásra, és a meccs utáni napot még isztambuli városnézéssel töltöttük.
Ezután a hazaúton Szófiában szokás szerint nyolc órát állt a vonatunk
menetrenden kívül csak úgy – egy jellegzetesen kelet-európai pillanata volt a
hazaútnak, amikor az ottani álldogálás közben egy nagyjából százhúsz kilós,
teljesen őrült tekintetű bolgár nyálcsorgatva nézte a lányokat és megpróbálta
felfeszíteni az ajtót, úgy kellett elkergetni. De ezúttal legalább hazaértünk a
következő bajnokira.
Fenerbahce – MTK - 2008
2008-2012
A bajnoki címet követő szezonban a csapat
a középmezőny unalmába süllyedt, és mi is egy nehezebb időszakot éltünk át: a
foci egyáltalán nem volt vonzó ahhoz, hogy új szurkolók jöjjenek, de legalább
azok, akik ott voltunk, maradtunk a rosszabb teljesítmény ellenére is.
Két kisebb látványunk készült 2008-ban: az
egyik a klub alapításának 120. évfordulójára, a másik pedig a Brothers 5 éves
fennállására emlékezett. De ekkoriban inkább azt a nem látványos, viszont
fontos munkát végeztük el, hogy minden drapinkat, zászlónkat fokozatosan újra
cseréljük. Többek közt ekkor készültek új kétrudas zászlóink is.
2009-ben debütált új hazai varrott
drapériánk, mely végre újítást hozott design-ban az addigiakhoz képest, erről
már elmaradt a Blue szó, mert kisebb méretet szerettünk volna.
MTK-Reac – 2008
MTK-Diósgyőr - 2008
Videoton-MTK - 2008
Az utolsó Brothers drapi
– (2009-12)
2011 tavasza aztán mélyütés volt: addig
szerencsétlenkedett a csapat, amíg jókora meglepetésre kiestünk. Ennek ellenére
vállalható létszámokat hoztunk, mindvégig ott voltunk a csapat mellett. Ezen a
tavaszon készítettük el a Brothers addigi leglátványosabb koreóját: egy
autópályát ábrázoló festett nagyzászló útelágazásainál kétrudasokat emeltünk
fel, rajtuk NB I-es, illetve NB II-es városok jelzésével, az egész előtt pedig
egy zászlórudakra erősített festett buszt vittünk végig, „Csak egyetlen út
járható!” kiírással. Később is készültünk egy „NB II? Köszönjük, soha!”
kiírással. Hogy mi történt, azt tudjuk, a csapat a rossz utat választotta és a
kiírás sem jött be túlzottan…
MTK-Ferencváros – 2011
Kaposvár-MTK - 2011
Mi ellenben a másodosztályú évünkben sem
hullottunk össze, hanem a korábbi létszámunkat tartottuk hazai pályán és az
idegenbeli túráinkon is. Pedig az akkori, 2x16 csapatos NB II-ben már annak is
örülnünk kellett, amikor olyan ellenféllel akadtunk össze, akinek voltak
szurkolói is. Talán a dunaújvárosi túrát érdemes említeni, ahol a stadionon
belül még egy kis találkozó is összejött régi „barátainkkal”. A sima
visszajutást egy egyszerűbb zászlózással és egy kiírással köszöntöttük:
„Libasorban az NB I-ig”. Az erre az alkalomra készített kék-fehér-fekete
lengetős zászlók közül néhány a mai napig használatban van, a kiírás pedig
előszele volt a később felvállalt liba motívumnak.
Tatabánya-MTK – 2011-2012 – NB2
Dunaújváros-MTK –
2011-12 – NB2 (háttal az MTK-s különítmény)
Paks2-MTK – 2011-12 – NB2
MTK-Baja – 2011-2012 –
NB2
Az MK-menetelés és a KUPADÖNTŐ
A 2011/2012-es, másodosztályú szezonunkban
a Magyar Kupa volt az egyetlen lehetőségünk, hogy erős csapatok ellen is
megmutassuk magunkat, és mindez álomszerűen alakult. A nyolcba jutásért az
akkor első osztályú Pécs ellen egy hazai vereség után idegenben győztünk, és jó
érzés volt a lelátón is végre komolyan vehető ellenféllel szemben szurkolni,
nem csoda, hogy nagybuszt hoztunk össze. Egy téli, havas meccsen szintén
nagybusznyian utaztunk el Békéscsabára a negyeddöntőre, ahol egy kék-fehér
zászlózást is bemutattunk, valamint volt némi egymásnak ugrás a hazaiakkal. Tudjuk
be az alkoholmennyiségnek, hogy páran tőlünk úgy gondolták, jó ötlet átmenni a
hazai szektorba…
Békéscsaba-MTK – MK -
2012
Az elődöntő első meccsén 2-0-s vezetésről
3-2-re kikaptunk a Videotontól. Az esélytelenek nyugalmával utaztunk el a
visszavágóra, ahol óriási meglepetésre 2-0-ra győztünk. Ez pedig nem csak
kupadöntőt jelentett, hanem az akkori szabályok szerint 99 százalék eséllyel
Európa Liga-selejtezőt is. A hazaút és az utána következő éjszaka sokunknak
volt ennek az időszaknak az egyik legemlékezetesebb pár órája.
Három hetünk volt elkészíteni egy koreót –
a váci frontos koreó után ismét nem hazai pályára, ezúttal a régi Puskás
Stadionba -, és kitettünk magunkért. Három kék nagyzászlót húztunk ki,
mindegyiken a csapat nevének egy-egy betűje fehér színnel, ezekhez jöttek a
csapat korábbi kupagyőzelmeinek évszámait mutató kétrudasok, és „A tradíció
kötelez!” kiírás. Büszkék vagyunk rá, hogy bekerültünk abba a szűk körbe, amely
klub koreográfiát mutatott be ebben a stadionban. Amúgy is emlékezetes délutánunk
volt: direkt erre a meccsre készült sálat gyártattunk, majd a saját
stadionunkból indultunk, jó létszámú vonulással mentünk át a Puskásba, a meccs
alatt pedig kupadöntőhöz méltó jó szurkolást hoztunk. Hosszú idő után feltűnt a
Front egyik régebbi drapériája is, néhány régi tagjuk döntött úgy, hogy az
esemény rangja miatt zászlót bontva áll mellénk. Tizenegyesekkel buktuk el a
meccset, ami máig fájó emlék, de a kupadöntő is elég volt ahhoz a bravúrhoz,
hogy másodosztályú csapatként kiharcoljuk a nemzetközi kupaszereplést a
következő szezonra.
MTK-DVSC – MK döntő 2012 – indulás az MTK stadiontól
MTK-DVSC – MK döntő 2012
SENICA, 2012
Nagy örömmel fogadtuk ezt a sorsolást:
egyrészt végre egy közeli ellenfelet kaptunk, másrészt a két csapat ereje
alapján bízhattunk abban, hogy van esélyünk a továbbjutásra. Már az első, hazai
meccs sem ment probléma nélkül: a meccs reggelén szóltak nekünk a klubtól, hogy
az UEFA értelmetlen szabályai miatt az állóhelyes A-teraszt nem nyithatják meg,
nem a megszokott helyünkről szurkolhatunk.
A szlovákiai túránkról mindennél többet elmond az, hogy amikor kerestük, ki írhatná meg ezt a kis beszámolót, aki csak ott volt, azzal indított, hogy megpróbálhat írni, de annyira szétcsapta magát, hogy nagyjából semmire nem emlékszik. Egy nagybuszt megtöltöttünk teljesen, szóval jó hangulatban indultunk. Az elején megpróbáltuk még visszafogni az alkoholizálást, hogy ha a határon átérve ránkjönne néhány magyargyűlölő szlovák, akkor meg tudjuk védeni magunkat, de amikor azt láttuk, hogy a határtól csak rendőrségi kisérettel haladhatunk és Senicára érve sem volt ellenséges (sőt, egyáltalán semmilyen) fogadtatás, elengedtük magunkat, és onnantól a nap maradék része nagyjából a végtelenbe tartó ivásról szólt. A meccset természetesen így is végigszurkoltuk, a csapat borzasztó játékkal kiesett, mi pedig jó háromszáz kilométeren át folytattuk a szétesést hazáig.
Senica- MTK – 2012
A 2012-es év során a viszonylagos sikerek
(feljutás és kupadöntő) ellenére már érezni lehetett, hogy a Brothers tagjainak
többsége közel tíz aktív lelátói év után elfáradt és nem kíván komolyabban
hozzátenni a csoport működéséhez, többen nem is jártak már meccsre közülük.
Szerencsére azonban kialakult egy olyan - régi 2. generációs Front- és Brothers
tagokból álló - társaság, akik szerették volna folytatni az Ultrát, azonban
kicsit más elképzeléseik is voltak. Mivel az utolsó brotherses időkben is már
ők vitték a dolgokat (koreográfiák készítése, szervezés), nem ütközött nagy
nehézségbe a dolog. Akkoriban többen jártak olyanok is, akik a Brothers előtt
is aktívak voltak, vagy sosem voltak tagjai a Brothersnek, ezért a társaság a
Brothers név nyugdíjazása mellett döntött és 2013 tavaszára elkészítette az MTK
1888 drapit, amellyel mindenki tudott azonosulni. Ezzel elérkeztünk az újabb
váltáshoz, a legújabb korszakhoz. A következőkben ezt mutatjuk be.
