A 2000-es esztendő beköszöntére néhány (kb. 8-10) tizenéves, szárnyait az aktív szurkolás irányába bontogatni kezdő srác abban a helyzetben találta magát, amiben valószínű nem szerette volna. Nevezetesen, hogy az elmúlt három naptári év szurkolói arculatát meghatározó emberek, vagyis “A Blue Front” tagjai szinte mindannyian eltűntek a Hungária körút közeléből. Hogy mi vezetett ehhez a döntésükhöz az MTK modern kori történelmének legsikeresebb három évét követően - két bajnoki cím és két kupagyőzelem - azt talán 20 év távlatából már felesleges boncolgatni. Katonaság, barátnők, az említett In-Kal-balhé, beleunás? Ki tudja, mindegy is. A lényeg, hogy a fentebb említett néhány tizenéves fiatal úgy döntött, hogy ennek ellenére nem hagyják veszni az aktív szurkolást a Hungária körúton. Idézzük fel egyik tagjuk visszaemlékezései alapján, hogy milyen sikerrel jártak.
Az alapokban gyorsan közös
nevezőre jutottunk. Mivel mindannyian az olasz ultraélet szerelmesei voltunk,
szerettünk volna a minőségibb szurkolás irányába elmozdulni az addigi
egyszerűbb lelátói és - MTK-s mércével - aktívabb utcai tevékenységgel
ellentétben. Terveink között szerepeltek új dalok, valamint a teljes szurkolói
kelléktár modernizálása, nagyobb szabású látványok létrehozása. Az első hibát
talán ott követtük el, hogy – bár volt néhány más ötlet is a csoport nevére –
meghagytuk a Blue Front nevet - bízva abban, hogy előbb-utóbb visszatérnek a
régi arcok a saját csoportjukhoz. Ez azonban nem következett be, így teljesen
szabad kezet kaptunk és nagy lelkesedéssel vetettük magunkat bele a munkába.
Elkészült új idegenbeli drapériánk, ezen debütált a csoport új jelképe, Sonic,
a kék sündisznó.
Győr-MTK - 2001
Elkészült továbbá kb. 15 kétrudas
és több kisebb-nagyobb drapi is, melyek közül
említést érdemel a nagyméretű kék-fehér-kék MTK felirat. A legnagyobb
előrelépés azonban kétségkívül a koreográfiák terén következett be. Bár a
társaság semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett ezen a téren, nagy
aktivitással vetettük bele magunkat a témába. Ma már megmosolyogtató, hogy a –
poénnak vett – Vác elleni koreográfia egy pesti belvárosi bérház udvarán
készült, a körgangról nézelődő nénik nagy csodálkozására. Tartalmát tekintve
elmondható, hogy megelőzte a korát, hisz az “alkotóknak” fogalmuk sem volt az
azóta mémmé vált Kázméros hasonló kép létezéséről. Alapanyagát tekintve is
kezdetleges volt – olcsó átlátszó fóliára készült és a festék is összeragadt a
szállításkor, de készítéséből sokat lehetett tanulni. Ráadásul idegenben mutattuk
be a nagy rivális váciak otthonában. Ezt a rivalizálást a többség örökölte,
kevesen voltak aktívan benne az előző években, de ha már így alakult, akkor
beleállt a társaság. Bár ez is csak egy szezon erejéig adatott meg, mivel a a
Vác csapata eltűnt a süllyesztőben. Erre a meccsre azonban a koreográfia
mellett készültek az ellenféllel foglalkozó kiírások és egy kétrudas zászló is.
Ezt alig pár héttel később
követte a Dunaferr elleni “Minden ami f(r)ontos” látvány, majd néhány hónappal
később a Nantes elleni koreó, amely egy MTK festéses pajzsot tartó lovagot
ábrázolt a “Küzdjetek az MTK-ért!” kiírással kísérve. Ez volt az első
nagyméretű MTK-s látvány, újdonságként bevezetve, hogy a nagyzászló a tribün
aljáról ereszkedjen le. Ez a koreográfia egy bő évtizedig tartotta magát a
“legjobb MTK-s koreó” kategóriában. Na, nem mintha túl sok készült volna
közben. Utóbbi két látványt már a régi stadionban készítettük, amely a
lebontásáig állandó helyszíne maradt a későbbi munkáknak is. Visszagondolva
elképesztő az a szabadidő, amivel akkor 18 éves srácokként rendelkeztünk évi 3
koreográfia megalkotásához. Az anyagi részéről nem is beszélve, hisz
természetesen saját magunk finanszíroztuk a kellékeket. Az is evidens, hogy a
kor szellemének megfelelően az összes zászló és koreó szabadkézi rajzolás után
készült.
Szurkolás terén említést érdemelnek az otthoni nemzetközi kupameccsek. A már említett Nantes elleni találkozó mellett a CSZKA Szófia és a finn Jokerit vendégeskedett ez idő tájt az MTK stadionban. Utóbbi ellen még egy kisebb füstbomba is berepült a pályára, ami már akkoriban is merészségnek számított UEFA-rendezvényen.
Győr - MTK – 2001
Kispest – MTK – 2000
Vác- MTK – 2000
Vác – MTK – 2000
MTK – Dunaferr – 2000
MTK – Jokerit Helsinki, UEFA Kupa – 2000 augusztus
MTK – Nantes – 2000 november
A koreográfia készítése - 2000
FTC-MTK – 2000 – az akkoriban felbukkant és több meccset
megjárt „MTK FC – Gyöngyös” molinó
a stilizált Mátrával – tulajdonosai számunkra ismeretlenek
Egy szurkolótábor életében a csúcsot a nemzetközi szerepléssel járó túrák jelentik. A következő oldalakon ezen időszak két emlékezetes külföldi túrájának beszámolója következik.
CSZKA Szófia - MTK
A 2000-es UEFA kupa sorozatnak a
Magyar Kupa győzteseként vágott neki klubunk. A sorsolás kegyes volt, hisz egy
közúton megközelíthető ellenfelet kaptunk. Fiatalabb olvasóink kedvéért: ebben
az időszakban a repülés még szinte megfizethetetlen volt. Az információ áramlás
sem úgy ment, mint manapság. Az internetről nagyjából annyit tudtunk, amennyit
Vágási Feri mesélt róla a Szomszédokban, így a szervezés vezetékes telefonon
bonyolódott és egy rozoga mikrobusz fedélzetén teljesen vakon indultunk az
ismeretlenbe, a Balkán egyik legkeményebb szurkolótáborának ellenfeleként.
Pozitívum volt, hogy saját szervezésben el tudtunk indítani egy mikrobuszt 8 fővel, hisz az előző években folyamatosak
voltak a busz visszamondások a kevés jelentkező miatt a nemzetközi meccsekre
(Isztambul, Athén).
Az utazás is izgalmasnak
ígérkezett a nemrég még bombázott - akkori nevén – Jugoszlávián keresztül, de
végül 8 órás út után a meccs előtti este megérkeztünk a Szófia külvárosában
található szállásunkra. A másnap délelőttöt a belvárosban töltöttük, ahol
összefutottunk néhány kemény vonalas CSZKA ultrával, akik nagy meglepetésünkre
igen barátságosan viselkedtek velünk, táboruk aktív szélsőjobbos beállítottsága
ellenére. Ebből egy rövid ideig tartó személyes barátság és néhány későbbi CSZKA
meccs látogatása is kialakult, egy azóta elhunyt társunk képviseletében. (RIP
Ütő).
A stadionban ízelítőt kaptunk a
világ élvonalának szurkolásából, teljes teltház kb. 8 ezres aktív kanyarral.
Szurkolásra esély sem volt 8 fővel, de a Blue Front-drapi azért képviselte a
kék-fehér színeket. A mérkőzésen 2-1-re győztünk, ennek ellenére egy rossz szót
nem kaptunk, majd a lefújást követően felejthetetlen élményekkel gazdagodva el
is indultunk haza.
CSZKA Szófia – MTK –
2000 – A szófiai szálláson
CSZKA Szófia – MTK -
2000
Nantes – MTK - 2000
Alig pár héttel a szófiai túra
után újabb kirándulás következett, ezúttal még messzebbre, az Atlanti-óceánnál
található Nantes-ba. Egy fokkal jobb mikrobusz, hasonlóan nehéz szervezés, de
nyugodtabbnak ígérkező közeg várt ránk. Az út Németországon keresztül vezetett,
egész napos utazás után esti érkezéssel a Reimsben foglalt szállásra. Innen a
meccs napján tovább utazás Nantes-ba, pár órával a meccs előtti érkezéssel az
újabb szállásra. A 35 ezres stadion két évvel eseményünk előtt - 1998-ban - VB-helyszínként
funkcionált, a meccsen körülbelül félház
lehetett. Mi a tribün sarkában voltunk néhány környéken dolgozó magyarral
kiegészülve, egyszerűbb rigmusos szurkolással.
A hazai kanyar pár száz fővel szurkolgatott
a mérkőzésen, amit 1-0-s vezetés után végül 2-1-re elvesztettünk. Másnap reggel
Párizs felé vettük az irányt, majd egész napos városnézés után ismét egy
reims-i szállás következett. A negyedik nap reggelén folytattuk utunk hazafelé,
amely út során a Kaiserslautern stadionba történt bemászás és ajándékbolt
látogatás érdemel említést, késő esti hazaérkezéssel. Itthon egyből neki is
álltunk a hazai koreográfia elkészítésének, amire két hetünk volt.
Nantes – MTK – 2000
Az eddigi pozitívumok után essen
szó a negatívumokról is. Sajnos a legfontosabb célkitűzés – a minőségi
szurkolás megvalósítása - nem sikerült. Ennek oka a létszámprobléma volt. Hiába
volt a már említett 8-10 ember lelkesedése, ha rajtunk kívül alig akarta valaki
felvállalni az aktív szurkolást. A hazai meccseken még csak-csak elfogadható
volt a létszám – bár rajtunk kívül a többség csak egyszerű teraszon ácsorgó
nézelődő volt, az idegenbeli túrák azonban kb. 5-10 fős létszámmal mentek, hisz
társaságunkon kívül senki nem utazott, akit aktív szurkolónak lehetett volna
tekinteni. Pedig ebben az időben még a klub rendszeresen indított buszt a
vidéki meccsekre, mégis nagyjából félig volt csak tele, többségében idősebb
szurkolókkal. Ekkora létszámmal egyszerűen nem volt értelme új dalokkal
próbálkozni, nem alakult ki egy aktív 20 fős mag, hisz a régiek eltűntek,
fiatalok rajtunk kívül meg nem voltak. Bár a csoport mindenhol drapival,
zászlókkal képviselte a kék-fehér színeket, nagy hangulatról nem beszélhetünk
ilyen kis létszám mellett.
Az egyik kisméretű – még az előző
társaságtól örökölt – BF96 zászló egy válogatott mérkőzésen a Népstadiont is
megjárta, majd a meccset követően újpestiek prédájává vált. Egy embertől vették
el egy válogatott mérkőzés(!) után túlerőben, persze a lilák ultrái sosem a
korrektségükről voltak híresek velünk szemben.
Említést érdemel a 2000-es
kupadöntő , ahol - az egy meccsre odaálló tagokkal kiegészülve - összejött
30-40 aktív szurkoló, de ez is nagyon kevés volt az esemény rangjához és az
ellentáborhoz képest. Az ellenfél miatt is illett volna komolyabb létszámmal
megjelenni, hisz az Angyalföldiekkel nem volt túl jó a kapcsolat – akkor sem…
Különös tekintettel az akkoriban létező V.I.P nevű csoportjukra. Nekik egy
kiírás is készült: „Vasas Igénytelen Parasztjai”, miután szinte minden Fáy
utcában rendezett MTK mérkőzésen a maroknyi vendégszurkolóra támadtak.
A szöget azonban mégsem a
létszámhiány verte be a koporsóba, hanem az, hogy 2001-ben Várszegi Gábor, az
MTK akkori tulajdonosa megvásárolta a legnagyobb rivális Ferencváros csapatát.
Ez pedig - az akkor alig 2 éves Újpest-fúzió ötlettel már megalázott
szurkolóknál - teljesen kiverte a
biztosítékot. Nemtetszésünknek egy Üllői útra tervezett koreográfiával
terveztünk hangot adni. Nem volt ez kis vállalkozás abban az időben, amikor a
ferencvárosi vendégszektorban nem sok tábor mutatott még be látványt, főleg az
előre prognosztizált 15-20 fős létszámmal.
A kivitelezés is kalandos volt,
belógással a zárt Fradi-stadionba lemérni a vendégszektort, majd szakadó hóesésben
a stadionunkban festeni. A körülbelül 200 négyzetméteres nagyzászló, amelyet
csíkokra vágva mutattunk volna be, az éppen gólt szerző kék-fehér Fotex mezes
Illés Bélát ábrázolta a szomorkodó zöld Fotex mezes Lipcsei Péter mellett. A
látványhoz tartozó kiírás pedig: „Válaszd az igazit!” Azonban nem várt fordulat
állt elő az ügyben. Mivel akkoriban kötelezően a klubnál kellett
lepecsételtetni minden stadionba bevinni kívánt kelléket, a klubvezetést
tudatni kellett az ötletről. Mondani sem kell: nem voltak elragadtatva… A koreó
nem kapta meg az engedélyt és - bár ennek ellenére megpróbáltuk bevinni a
meccsre - nem is jutott be a stadionba. Ez a tény nagyjából el is vette a
társaság meccsre járási kedvét 2001 végén. Néhányan ezt követően örökre eltűntek,
néhányunk azonban ennek a két évnek a tapasztalatait továbbadva pár évvel
később visszatért, hogy aktív tagja legyen az MTK jövőbeni táborának.
A csoport teljes végét a 2002-es
esztendő hozta el, amikor is szinte már senki nem járt ki a meccsekre. A Blue Front
drapi egy-két aktívabb embernek köszönhetően mégis eljutott az Üllői útra, ahol
egy évvel a tervezett koreográfia után a fradista huligánok pályára rohanásos
akciója miatt zöld-fehér kezekbe került, végleg megpecsételve az akkor már
szinte nem is létező csoport sorsát. A 2002-es esztendő üde színfoltja volt az
akkor már a legtöbb meccsen megjelenő MTK.O drapi, melynek tulajdonosa
akkoriban szinte egymaga jelentette a „tábort”.
Dunaferr- MTK 2000
Pécs – MTK – 2000 - létszámproblémák…
MTK – Vasas – kupadöntő - 2000
