4. rész - Blue Brothers – (2003-2012)

Az egyik leghosszabb életű MTK-s csoport működését egyik törzstagjuk, Iván visszaemlékezései alapján mutatjuk be. 

 

2003-2006

 

2002 végén, amikor teljes pangás volt a lelátón, már ott voltak az A-teraszon többen, akik később a Blue Brotherst megalapították. Egy fiatal társaság döntött úgy, hogy ha már a Front tagjai kikoptak, folytatni kell helyettük is. 2002-2003 telén elkészült a Blue Brothers-drapi – finoman szólva is kezdetleges módszerrel, festve. Ez 2003. március 4-én, a Dunaferr elleni kupanegyeddöntőn debütált. Megjelenését tekintve vitathatatlan volt a Front drapi hatása. A Front saját zászlói és kétrudasai közül sokat átvettünk, amik ottmaradtak a stadion szurkolói raktárában használaton kívül, később ezeket fokozatosan sajátra cseréltük.

2002 – átmeneti év, Front után, Brothers előtt. A Front feloszlását jelentő koreográfia kiírás szövegével a Fradi ellen – ennyi maradt meg a koreóból

 

A Brothers fiataljai a Blue Front kétrudas és lengetős zászlóival - 2003

 

Az első időkben a lelátón a cél más nem lehetett, mint hogy minden idegenbeli meccsen jelenjünk meg, legyen szurkolás - szerencsére a csapat teljesítménye is segített, hogy nőjön a létszám, 2003-ban újra bajnoki címet ünnepelhettünk. Emlékezetes az újpesti bajnokavatás, valamint a HJK Helsinki elleni hazai és az akkori nevén Népstadionban rendezett MTK–Celtic BL-selejtező. Ahol - bár sok esélyünk nem volt az aréna méretei mellett a frissen alakult létszámunkkal – támogattuk színeinket. A visszavágókra többségében középiskolásokként akkoriban nem tudtunk kiutazni. 

Bajnokavató Újpesten - 2003

MTK-Celtic – BL-selejtező – Népstadion - 2003

 

Oda hamar eljutottunk, hogy legyen egy kicsi, de megbízható utazó létszámunk, és egy olyan hazai megjelenés, amiből már lehetett tovább építkezni. Mivel ekkor vonattal, Pesten belül BKV-val utaztunk minden meccsre, a létszámunk pedig nem volt túl jó, többször is kerültünk olyan helyzetbe, amit mai fejjel már nehéz megmagyarázni, hogy nem lett belőle komolyabb gondunk. Amikor Nyíregyházán átjött nagyjából tizenöt hazai a vendégszektorba, csak a jóindulatuknak köszönhettük, hogy nem lett semmi.

 

Az emlékezetes kispesti meccsünkön, amikor a 98. percben egyenlítettünk, heten rohantunk el egy autóban, Újpesten pedig, amikor a 90. percben még 1-0-ra vezettek a hazaiak, majd győztünk, némi szerencsével ugrottunk fel egy buszra. Máskor nem jöttek ki ilyen jól a dolgaink. 2004-ben az Üllői útról hazafelé a nagy drapinkat, 2005-ben Debrecenben egy dobunkat és egy kis drapinkat buktuk. Ezt követően készült el az új hazai drapink, ezúttal már varrva. De nem csak rossz emlékek vannak ezekből az időkből, többször megesett, hogy a hazai tábor kocsmájában töltöttünk egy jó estét pár helyi ismerős és ultra társaságában egy idegenbeli meccs után. Természetesen olyanról, hogy táborok közötti barátság, nem volt szó, jó személyes kapcsolatok viszont kialakultak. Emlékezetes a 2006-os tatabányai vonatos túránk is, ahol egyik tagunknak sikerült a rövid út ellenére is olyan állapotba hozni magát, hogy az egész meccset a vendégszektor WC-jében aludta végig. 

 

Reac-MTK – 2005-2006

Újpest-MTK - 2006

 

Ekkoriban kezdtünk el pirotechnikai eszközöket alkalmazni (füstök, fáklyák), amire a Brothers előtt nem nagyon volt példa a Hungária körúton. 

 

MTK-Vasas - 2005

MTK – Tatabánya - 2005

Pápa-MTK – 2006

 

2006 egy tragikus eseménnyel, korábbi kedvencünk, Zavadszky Gábor halálával indult. Ebben a szezonban a legtöbb mérkőzésen egy erről megemlékező nagyméretű, fekete alapon fehér felirat volt előttünk a kerítésen: „Isten veled, Zava! Sosem feledünk”. Itt érdemes megemlíteni, hogy a későbbiekben az ultrák csapata rendszeres résztvevője lett az MTK Baráti Kör által rendezett Zava emlék foci-tornáknak, ahol az utolsó helyezést szinte mindig stabilan hoztuk.

 

MTK-Videoton – 2006

Az Ultrák legelső csapata a Zava emléktornák során - 2010

 

2006 volt az az időszak, amikor a létszámunk növekedésnek indult, ebben segített, hogy a Front mindkét generációjából visszatértek többen a lelátóra és mellénk álltak. Ekkor lettünk elegen ahhoz is, hogy ne csak vonattal utazzunk vidékre, saját buszos túrákat is szervezzünk. Ennek az egyik leglátványosabb pillanata a 2006. őszi váci túránk volt, ahova egy nagy buszt indítottunk, komolyabb pirotechnikát vetettünk be, és a stadionon kívül is kerestük a váciakat, mely ellenségeskedést az elődeinktől örököltük. Néhány régi Front-tagnak köszönhetően a váciak drapija is feltűnt köreinkben.

 

                                             

Vác- MTK - 2006

 

Ezekben az időkben a legtöbb idegenbeli meccsünkre még vonattal utaztunk, általában 5-10-en – néha azért összejöttek ennél nagyobb létszámok is. Ez persze azt is jelentette, hogy gyakran olyan helyeken találtuk magunkat, ahova egyébként valószínűleg soha nem jutottunk volna el. Emlékezetes visszatérő hely volt Püspökladány, ahol Debrecenből hazafelé sokszor éjszakáztunk, ha egyszer onnan indult az első vonat. Megesett, hogy egy kapuvári kocsmában kötöttünk ki, és rengeteg vasárnap hajnalt aludtunk át vonatokon Budapest felé tartva.

  

Ekkoriban többször megfordultunk Kelet-Magyarországon a téli teremtornák alkalmával is. 

Teremtorna Debrecenben…

…és Budapesten

 2006-ra jutottunk el oda, hogy a létszámunk néhányszor már megengedte busz szervezését, a későbbiekben már kizárólag busszal mentünk vidékre. Ez általában 20 fős kisbusz volt, de néha előfordult nagy busz indítása is. Az idők során elhasználtunk néhány buszost, akik későn jöttek rá, hogy egy idegenbeli meccsre utazó brigád nem a csendes ülős társaság, aki némán nézelődne az ablakon kifelé, és hogy az alkohol is jó ütemben fogy. De viszonylag hamar így is tudtuk már, kit, kiket kérjünk, hogy ne az értelmetlen hisztizést kelljen hallgatnunk utazás közben.

 

A Diósgyőr ellen 2006-ban hoztuk össze az első Brothers-látványt, ami egy egyszerű kék-fehér csíkozás volt néhány lengetős zászlóval kiegészítve.

MTK-Diósgyőr - 2006

 

Az idegenbe utazás egyik csúcsa az volt, amikor 2006 nyarán az MTK egy négycsapatos nyári minitornán vett részt Ausztriában, Zell am See-ben, és oda is elkísértük a csapatot néhányan. Több szezon is volt addig, amikor épp csak lecsúsztunk a nemzetközi kupaszereplésről, ez jó volt pótléknak.

Zell am See - 2006

 

2007-2008

 

Már 2007-ben is bajnokesélyes csapatunk volt - végül akkor másodikok lettünk -, 2008-ban pedig megnyertük a bajnokságot. Ez természetesen megdobta a lelátói létszámot is, egyre többen szurkoltunk az A-teraszon és utaztunk idegenbe. Hazai pályán a Kispest elleni rangadón került elő több görögtűz, valamint néhány füst is begyulladt a Diósgyőr és Kaposvár elleni meccseken. Idegenbe pedig többször megtelt a nagy busz is.

 

MTK-DVTK – 2007

 

MTK-Kaposvár – 2008

MTK-Kispest - 2007-2008

 

Mind 2007-ben, mind 2008-ban emlékezetesek voltak a győri túráink. 2007 tavaszán ezen a meccsen harcolta ki a csapat az UEFA-kupaselejtezős helyet, mi pedig az akkori legjobb létszámunkkal és szurkolásunkkal voltunk mögöttük. (Könnyen rossz emlék is lehetett volna abból a meccsből, az egyik emberünk egy gólörömnél nagyjából négy métert esett a kerítésről a szektor alatti betonra, de viszonylag könnyen megúszta egy kettős kéztöréssel.) 2008-ban pedig a nagybusz is betelt a győri túránkra, az egész tavaszunk egyik legjobb szurkolása volt az ottani.

Győr-MTK – 2008 

Keletre különösen szerettünk járni, a miskolci és debreceni túrák mindig jó hangulatban teltek, de természetesen mindenhol ott voltunk, ahol a csapat játszott. 

Debrecen-MTK - 2007

Diósgyőr-MTK – 2007

Siófok-MTK - 2007

 

Szintén emlékezetes 2008 májusából a Tatabánya elleni hazai meccsünk, amikor lehetett tudni, ha elég nagy gólkülönbséggel nyerünk, akkor a bajnoki cím kapujában vagyunk. 5-1-re győzött a csapat, szinte teli főtribün előtt. Természetesen begyulladt néhány tűz is, valamint a Front legelső drapija is előkerült. Ez a mérkőzés azon ritka alkalmak egyike volt, ahol egyszerre 3 szurkolói csoport zászlaja volt a kerítésen, ilyen azóta csak a stadionbúcsúztatón, majd az új stadionunk avató meccsén történt meg. A Mystical Girls működéséről külön számolunk be.

 

MTK-Tatabánya - 2008

 

Jöhetett a legnagyobb meccs, a tévéközvetítés miatt hétfő estére időzítve, aki pedig nem ismeri közelről a magyar foci helyzetét, annak nagyon furcsa belegondolnia, hogy a REAC miért Sopronban fogadott minket. Egyszerű volt a helyzet: ha nyerünk, bajnokok vagyunk. A vendégszektor teljesen megtelt, nagy hangulatban, több görögtüzet bevetve szurkoltuk és ünnepeltük végig a sima győzelmet, és a 23. bajnoki címünket. Majd hazatérve a stadionunkban folytatódott az ünneplés - azt már akkor is sejtettük, hogy egy darabig nem lesz újabb bajnokságunk, de ami az ezt követő másfél évtizedben történt, arra a leginkább pesszimisták sem számítottak.

 

Reac-MTK (bajnokavatás Sopronban) – 2008

 

Mystical Girls

A 2007-es esztendő elhozta az első és máig egyetlen MTK-s női szurkolói csoport megalakulását is, melyet alapítójuk, Petra mutat be. 

Egy meccs előtti beszélgetés során az jutott eszünkbe, hogy olyan sokan vagyunk már csajok, akik nem a kicipelt barátnő szerepében tetszelgünk, hogy akár saját csoportot is alakíthatnánk. Így született meg a Mystical Girls, az MTK első női szurkolói csoportja. Minden hétvégén az általunk készített drapink mögött állva szurkoltunk a csapatnak. Később elkészült kék egyenpólónk és az idegenbeli drapériánk is.  Az MTK életében az új stadion hozott nagy változást, a miénkben a család. Ahogy az a fiúk esetében is lenni szokott, többen lemorzsolódtak, nem járnak már. Így az Új Hidegkuti Stadionban akik néhányan maradtunk, már az egységes Ultras MTK tagjaiként állunk a csapatunk mögött.

 

A Mystical Girls tagjai és drapériája a régi stadionban

JEREVÁN, 2007

Amikor négy év után újra kijutottunk egy nemzetközi kupa selejtezőjébe, a tábor jelentős része úgy készült, hogy ez lesz az első olyan külföldi MTK-meccse, amit nem csak tévéből nézhet, hanem ő is kimehet. Ehhez képest nem volt nagy az öröm, amikor a sorsolásnál kiderült, hogy a Mika Astarak csapatát kaptuk, Örményországban. Szerencsére még volt idő megszervezni az utat, így ha őrületesen nagy létszám nem is lett, csak kint volt a drapink a jereváni stadionban.

Ketten voltunk, akik vállalkoztunk arra, hogy szárazföldön megtesszük a nagyjából 3100 kilométeres utat. Egy paksi meccs után szombat este visszajöttünk Pestre, majd anélkül, hogy hazamentünk volna, felszálltunk egy Belgrádba tartó éjszakai vonatra, másnap onnan Isztambulig vonatoztunk, átbuszoztunk Törökországon a grúz határig, ahonnan Tbilisziig vonatkoztunk, onnan pedig már csak pár órát kellett buszon ülnünk, hogy szerda délutánra eljussunk Jerevánba. Egy társunk, aki repülővel érkezett, ott csatlakozott hozzánk, rajtunk kívül még nagyjából tucatnyi MTK-szurkoló és pár Örményországban dolgozó magyar volt ott.

Kikaptunk, kiestünk, de még így is emlékezetes túra lett belőle. A meccs után még másfél napot Jerevánban töltöttünk, nagyon megszerettük a várost és a helyieket. Visszafele annyival könnyebb dolgunk volt, hogy Isztambulig átszállás nélkül jutottunk el, és csak az okozott nehézséget a későbbi részen is, hogy Szófiában minden magyarázat nélkül állt nyolc órát a vonat. A következő bajnoki meccsünkre nem is sikerült hazaérnünk kettőnknek, azt egy isztambuli netcaféból néztük meg. És az is kiderült, nem kis bosszúságunkra, hogy ha továbbjutottunk volna, akkor a következő fordulóban csak Pozsonyig kellett volna utaznunk.

(Ezek után kétszer lehetett volna még a világ végére menni Európa Liga-selejtezőre: 2016 nyarán egy kazah, majd az ő kiejtésük után egy azeri ellenféllel sorsoltak össze minket. Itt győzött a távolság és az, hogy a 2007-essel ellentétben nem egy hónap, hanem nagyjából másfél hét lett volna egy vízumot szerezni és az utazást megszervezni, ezeket sajnos kihagytuk.)

Mika Astarak – MTK - 2007

ISZTAMBUL, 2008

Izgatottan vártuk a Bajnokok Ligája-selejtező sorsolását. Mivel az akkor épp csúcsformájában lévő Fenerbahcét kaptuk, így a teljes esélytelenség tudatában utazhattunk Törökországba, de annak mindenki örült, hogy egy ilyen meccsen szurkolhatunk.

A táborból néhányan, akik kevesebb időt tudtak az utazásra szánni, repülővel érkeztek egy nappal előttünk és a meccs utáni éjszaka utaztak is haza, többen vállaltuk a vonatos túrát. Ez Belgrádig nem volt valami kényelmes, onnan viszont gyakorlatilag egy egész hálókocsis vagon a mienk lett, bónuszként egy ritka jófej kocsikisérővel, úgyhogy el lehet képzelni, jó hangulatban telt a kicsit több, mint egy napos utunk Isztambulig. Ott aztán a szálláson találkoztunk a repülős brigáddal, és némi pihenés után együtt mentünk át a városon a meccsre.

Mivel a városnak az európai - Galata-szimpatizáns - részén szálltunk meg, szeretettel fogadtak minket, majd komppal mentünk át az ázsiai oldalra. Ott aztán olyan szigorú beléptetés fogadott minket, hogy az is bravúr volt, amikor egyikünk be tudott egy öngyújtót csempészni. Ami pedig bent várt, az sokunknak élete addigi legnagyobb meccshangulata volt. Negyvenezer török (jellemző a meccs számukra tét nélküliségére, hogy nem lett teltház), olyan szurkolással, amit azok is ritkán hallhattak, akik amúgy nyugat-európai nagy meccsekre átjártak időnként. Mondani sem kell, esélyünk sem volt arra, hogy a pályán halljanak minket, ennek ellenére azért szurkoltunk. A hazaiak korrekt módon álltak hozzánk, amiben persze közrejátszott az is, hogy sem a mi létszámunk, sem a csapat teljesítménye nem jelentett komoly riválist számukra.

Taxikkal keveredtünk valahogy vissza a szállásra, és a meccs utáni napot még isztambuli városnézéssel töltöttük. Ezután a hazaúton Szófiában szokás szerint nyolc órát állt a vonatunk menetrenden kívül csak úgy – egy jellegzetesen kelet-európai pillanata volt a hazaútnak, amikor az ottani álldogálás közben egy nagyjából százhúsz kilós, teljesen őrült tekintetű bolgár nyálcsorgatva nézte a lányokat és megpróbálta felfeszíteni az ajtót, úgy kellett elkergetni. De ezúttal legalább hazaértünk a következő bajnokira.

Fenerbahce – MTK - 2008

 

2008-2012

A bajnoki címet követő szezonban a csapat a középmezőny unalmába süllyedt, és mi is egy nehezebb időszakot éltünk át: a foci egyáltalán nem volt vonzó ahhoz, hogy új szurkolók jöjjenek, de legalább azok, akik ott voltunk, maradtunk a rosszabb teljesítmény ellenére is.

Két kisebb látványunk készült 2008-ban: az egyik a klub alapításának 120. évfordulójára, a másik pedig a Brothers 5 éves fennállására emlékezett. De ekkoriban inkább azt a nem látványos, viszont fontos munkát végeztük el, hogy minden drapinkat, zászlónkat fokozatosan újra cseréljük. Többek közt ekkor készültek új kétrudas zászlóink is.

2009-ben debütált új hazai varrott drapériánk, mely végre újítást hozott design-ban az addigiakhoz képest, erről már elmaradt a Blue szó, mert kisebb méretet szerettünk volna. 

 

MTK-Reac – 2008

 

MTK-Diósgyőr - 2008

Videoton-MTK - 2008

Az utolsó Brothers drapi – (2009-12)

2011 tavasza aztán mélyütés volt: addig szerencsétlenkedett a csapat, amíg jókora meglepetésre kiestünk. Ennek ellenére vállalható létszámokat hoztunk, mindvégig ott voltunk a csapat mellett. Ezen a tavaszon készítettük el a Brothers addigi leglátványosabb koreóját: egy autópályát ábrázoló festett nagyzászló útelágazásainál kétrudasokat emeltünk fel, rajtuk NB I-es, illetve NB II-es városok jelzésével, az egész előtt pedig egy zászlórudakra erősített festett buszt vittünk végig, „Csak egyetlen út járható!” kiírással. Később is készültünk egy „NB II? Köszönjük, soha!” kiírással. Hogy mi történt, azt tudjuk, a csapat a rossz utat választotta és a kiírás sem jött be túlzottan…

MTK-Ferencváros – 2011

 

Kaposvár-MTK - 2011

 

Mi ellenben a másodosztályú évünkben sem hullottunk össze, hanem a korábbi létszámunkat tartottuk hazai pályán és az idegenbeli túráinkon is. Pedig az akkori, 2x16 csapatos NB II-ben már annak is örülnünk kellett, amikor olyan ellenféllel akadtunk össze, akinek voltak szurkolói is. Talán a dunaújvárosi túrát érdemes említeni, ahol a stadionon belül még egy kis találkozó is összejött régi „barátainkkal”. A sima visszajutást egy egyszerűbb zászlózással és egy kiírással köszöntöttük: „Libasorban az NB I-ig”. Az erre az alkalomra készített kék-fehér-fekete lengetős zászlók közül néhány a mai napig használatban van, a kiírás pedig előszele volt a később felvállalt liba motívumnak. 

 

Tatabánya-MTK – 2011-2012 – NB2

 

Dunaújváros-MTK – 2011-12 – NB2 (háttal az MTK-s különítmény)

 

Paks2-MTK – 2011-12 – NB2

MTK-Baja – 2011-2012 – NB2

 

Az MK-menetelés és a KUPADÖNTŐ

A 2011/2012-es, másodosztályú szezonunkban a Magyar Kupa volt az egyetlen lehetőségünk, hogy erős csapatok ellen is megmutassuk magunkat, és mindez álomszerűen alakult. A nyolcba jutásért az akkor első osztályú Pécs ellen egy hazai vereség után idegenben győztünk, és jó érzés volt a lelátón is végre komolyan vehető ellenféllel szemben szurkolni, nem csoda, hogy nagybuszt hoztunk össze. Egy téli, havas meccsen szintén nagybusznyian utaztunk el Békéscsabára a negyeddöntőre, ahol egy kék-fehér zászlózást is bemutattunk, valamint volt némi egymásnak ugrás a hazaiakkal. Tudjuk be az alkoholmennyiségnek, hogy páran tőlünk úgy gondolták, jó ötlet átmenni a hazai szektorba…

Békéscsaba-MTK – MK - 2012

 

Az elődöntő első meccsén 2-0-s vezetésről 3-2-re kikaptunk a Videotontól. Az esélytelenek nyugalmával utaztunk el a visszavágóra, ahol óriási meglepetésre 2-0-ra győztünk. Ez pedig nem csak kupadöntőt jelentett, hanem az akkori szabályok szerint 99 százalék eséllyel Európa Liga-selejtezőt is. A hazaút és az utána következő éjszaka sokunknak volt ennek az időszaknak az egyik legemlékezetesebb pár órája.

Három hetünk volt elkészíteni egy koreót – a váci frontos koreó után ismét nem hazai pályára, ezúttal a régi Puskás Stadionba -, és kitettünk magunkért. Három kék nagyzászlót húztunk ki, mindegyiken a csapat nevének egy-egy betűje fehér színnel, ezekhez jöttek a csapat korábbi kupagyőzelmeinek évszámait mutató kétrudasok, és „A tradíció kötelez!” kiírás. Büszkék vagyunk rá, hogy bekerültünk abba a szűk körbe, amely klub koreográfiát mutatott be ebben a stadionban. Amúgy is emlékezetes délutánunk volt: direkt erre a meccsre készült sálat gyártattunk, majd a saját stadionunkból indultunk, jó létszámú vonulással mentünk át a Puskásba, a meccs alatt pedig kupadöntőhöz méltó jó szurkolást hoztunk. Hosszú idő után feltűnt a Front egyik régebbi drapériája is, néhány régi tagjuk döntött úgy, hogy az esemény rangja miatt zászlót bontva áll mellénk. Tizenegyesekkel buktuk el a meccset, ami máig fájó emlék, de a kupadöntő is elég volt ahhoz a bravúrhoz, hogy másodosztályú csapatként kiharcoljuk a nemzetközi kupaszereplést a következő szezonra.

 

MTK-DVSC – MK döntő 2012 – indulás az MTK stadiontól

 

MTK-DVSC – MK döntő 2012

 

SENICA, 2012

Nagy örömmel fogadtuk ezt a sorsolást: egyrészt végre egy közeli ellenfelet kaptunk, másrészt a két csapat ereje alapján bízhattunk abban, hogy van esélyünk a továbbjutásra. Már az első, hazai meccs sem ment probléma nélkül: a meccs reggelén szóltak nekünk a klubtól, hogy az UEFA értelmetlen szabályai miatt az állóhelyes A-teraszt nem nyithatják meg, nem a megszokott helyünkről szurkolhatunk.

A szlovákiai túránkról mindennél többet elmond az, hogy amikor kerestük, ki írhatná meg ezt a kis beszámolót, aki csak ott volt, azzal indított, hogy megpróbálhat írni, de annyira szétcsapta magát, hogy nagyjából semmire nem emlékszik. Egy nagybuszt megtöltöttünk teljesen, szóval jó hangulatban indultunk. Az elején megpróbáltuk még visszafogni az alkoholizálást, hogy ha a határon átérve ránkjönne néhány magyargyűlölő szlovák, akkor meg tudjuk védeni magunkat, de amikor azt láttuk, hogy a határtól csak rendőrségi kisérettel haladhatunk és Senicára érve sem volt ellenséges (sőt, egyáltalán semmilyen) fogadtatás, elengedtük magunkat, és onnantól a nap maradék része nagyjából a végtelenbe tartó ivásról szólt. A meccset természetesen így is végigszurkoltuk, a csapat borzasztó játékkal kiesett, mi pedig jó háromszáz kilométeren át folytattuk a szétesést hazáig.

Senica- MTK – 2012

 

A 2012-es év során a viszonylagos sikerek (feljutás és kupadöntő) ellenére már érezni lehetett, hogy a Brothers tagjainak többsége közel tíz aktív lelátói év után elfáradt és nem kíván komolyabban hozzátenni a csoport működéséhez, többen nem is jártak már meccsre közülük. Szerencsére azonban kialakult egy olyan - régi 2. generációs Front- és Brothers tagokból álló - társaság, akik szerették volna folytatni az Ultrát, azonban kicsit más elképzeléseik is voltak. Mivel az utolsó brotherses időkben is már ők vitték a dolgokat (koreográfiák készítése, szervezés), nem ütközött nagy nehézségbe a dolog. Akkoriban többen jártak olyanok is, akik a Brothers előtt is aktívak voltak, vagy sosem voltak tagjai a Brothersnek, ezért a társaság a Brothers név nyugdíjazása mellett döntött és 2013 tavaszára elkészítette az MTK 1888 drapit, amellyel mindenki tudott azonosulni. Ezzel elérkeztünk az újabb váltáshoz, a legújabb korszakhoz. A következőkben ezt mutatjuk be.