2013-2014 - MTK 1888
Ahogy az előző fejezet zárszavaként említettük, a Brotherses időszak végére kialakult egy olyan mag, amely már elég tapasztalattal rendelkezett a lelátón ahhoz, hogy mind külső megjelenésben, mind pedig mentalitásban megközelítse az általunk megfelelőnek gondolt színvonalat. 2013 tavaszán debütált a műanyag alapra festett MTK 1888 drapériánk, elkezdődött a saját termékek (sálak, pulóverek, sapkák) gyártása, a szervezettség is kezdett szintet lépni.
A 2013 – 2018 között használt hazai drapéria
Mezőkövesd-MTK – 2013 – Az idegenbeli drapik a modernizálás előtt
Ezen felül a 2000-es évek elején készült frontos koreók készítésének tapasztalatát is bevonva megindult a minőségi koreográfiák gyártása, ezek pedig komoly ugrást jelentettek az azt megelőző tíz évhez képest. Ennek első hírnöke volt még a Brothers zászlaja alatt a Népstadionban rendezett kupadöntőn bemutatott “A tradíció kötelez” látvány. Ettől kezdve, átlagban minden naptári évben sikerült bemutatnunk egy nagyméretű koreográfiát nagyjából ugyanannak a társaságnak a kivitelezésében.
2013 novemberében az eddigi pályafutásunk legnagyobb kiterjedésű
koreográfiáját prezentáltuk - az ilyen jellegű látványok bemutatására egyébként
szinte teljesen alkalmatlan, lépcsőkkel és közvetítő állásokkal tagolt régi
stadionban. A klubunk alapításának 125. évfordulójára készült látvány ezúttal
nem csak a törzshelyünket, hanem szinte az egész A teraszt lefedte. Két
nagyzászlón az alapításkori és az aktuális évszám (1888. nov. 16. – 2013.
nov.16.) jelent meg, ezeket kék és fehér csíkok kötötték össze, a kerítésen
pedig egy 60 méteres kiírás formájában egyik dalunk szövege volt olvasható:
“1888 óta, MTK a kék-fehér csoda. 125 év történelme, annak minden dicsősége!”
A látványt pedig 12 kétrudasra festett fekete-fehér arckép tette teljessé, melyekhez szubjektív módon választottunk az elmúlt évtizedek meghatározó MTK kötődésű személyiségei közül: az MTK alapítói, Jimmy Hogan, Orth György, Brüll Alfréd, Lantos Mihály, Zakariás József, Hidegkuti Nándor, Sándor Károly, Salamon Béla, Zsiborás Gábor, Talapa János, Illés Béla. A Kispest ellen bemutatott látványt jó létszámú szurkolás tette teljessé a mérkőzés hátralévő részében, ekkor a nosztalgiafaktor jegyében előkerültek a Brothers- és MG-drapik is.
MTK-Kispest - 2013
A 2014-es év során két látványt is
bemutattunk. Kora tavasszal a Ferencváros elleni mérkőzésre készített
koreográfia különlegességét az adta, hogy a tribünön felettünk helyet foglaló
mintegy 150 fő bevonásával sikerült az eddigi legkomolyabb “kartonozást”
kivitelezni. A csillogó fóliák szép kiegészítést szolgáltak az alattuk kihúzott
kék-fehér csíkok folytatásaként, amelyek egy MTK-címert foglaltak keretbe.
Mindezt pedig a piros-fehér-zöld háttér előtt sötétkék betűkkel megfestett
Magyar Testgyakorlók Köre kiírás egészítette ki.
MTK – Ferencváros - 2014
Stadionbúcsúztató
2014.
május 31-én a Kaposvár ellen
játszotta klubunk az utolsó mérkőzését abban a stadionban, amely nemcsak
nekünk, de szüleink generációjának is a hazai pályát jelentette évtizedeken át.
Az MTK történetének második stadionjától búcsúztunk, melynek rengeteg emléket
köszönhettünk és a gyerekkorunk egy darabját is ott hagytuk benne. Ez adta az
ötletet látványunk szövegéhez is: „Köszönjük az emlékeket!” A csapatok
kivonulásakor pedig egy szépen megfestett, rudakra erősített „mega-kétrudas”
formájában búcsúztunk stadionunktól. Erre a mérkőzésre ismét kikerült a Front
drapi is, többen voltak sorainkban, akik csak erre a mérkőzésre tértek vissza.
A teljes A oldal megtelt, szektorunk is zsúfolt volt. A mérkőzés végén a
szurkolókat a pályára engedték, és néhány számunkra fontos ereklye is hozzánk
került.
MTK-Kaposvár -
2014
2014-2016 – KÉT ÉV IDEGENBEN
Ami ez után következett, azt nem
kívánjuk senkinek, bár sok csoport keresztülment rajta a stadionrekonstrukciós
évek során. 2014 őszén úgy vonultunk kispesti albérletbe, hogy a Hidegkuti
Stadion eközben még hónapokig alkalmas lett volna meccsek rendezésére. 2015
őszét a Vasas Fáy utcai stadionjában kezdhettük meg, 2016 tavaszán pedig Dunaújvárosban
játszottuk a hazai meccseinket.
Ez pár hónapig még elment volna, két
éven át viszont csúnyán lelombozó ezt csinálni. Természetesen a létszámunkat is
megviselte a folyamatos idegenbeli játék – már a budapesti meccsek sem voltak
az igaziak, a dunaújvárosi albérlet idején viszont a mélypontra értünk.
Nagyjából 5-10-re csökkent le a fix utazó létszám, a hangulat pedig a nullához
közelített. De akik ott voltunk, tudtuk, hogy mi a feladatunk: ha csak a
megjelenésünkkel is, de őrizni a tüzet, minden meccsen kirakni a drapit, néha
szurkolni, hogy amikor majd bemehetünk az új stadionunkba, legyen honnan
építkeznünk, ne egy eltűnt tábor romjai maradjanak csak.
Fáy utca és Dunaújváros – „hazai”
On tour Újvidék - 2015
Az első albérletes évünket, a 2014/15-ös
szezont a 3. helyen zártuk, ami esélyt adott arra, hogy ismét az európai
porondon láthassuk csapatunkat. A sorsolás szurkolói szempontból tökéletesen
alakult, hiszen a szomszédos Újvidékre kellett látogatnunk, egy olyan táborral
szemben, amit mindenki ismerhetett már, aki minimálisan is követi az európai
szurkolói életet. A hazai meccset sajnos Újpesten rendezték, ami számunkra
minden, csak éppen nem hazai pálya. Ennek ellenére a tábor és a csapat is
tisztességesen helytállt, így nyitott volt a párharc a visszavágó előtt.
A visszavágóra a busz szervezése természetesen már a hazai meccs előtt elindult, szépen teltek a helyek, látszott, hogy az évtized legjobb túrája lesz. Általában egy busz szervezésénél a legnehezebb a helyek megtöltése, most viszont a legkomolyabb akadály az volt, hogy találjunk egy olyan céget aki hajlandó 50 futballszurkolót elvinni Szerbiába. A legtöbb cég ránktette a telefont, ahogy megtudta, hogy mi az úticél. Szerencsére sikerült egy buszos társaságot találni, akik meglepően korrektül álltak hozzánk és egy jó minőségű járgány várt ránk a csütörtök kora délutáni induláskor. A szervező hölgy itt szembesült azzal, hogy a buszt nem egy csoportnyi fesztiválozónak adta oda, akik a híres újvidéki Exit fesztiválra tartanak, hanem nekünk. Szerencsére sikerült meggyőzni, hogy minden rendben lesz. A találkozó alkalmával mindenki átvette a túrára készült fehér szinű egyenpólót, amin mindenfajta előre jósolt irredenta szöveggel ellentétben, csak az “On tour Újvidék” felirat szerepelt. Indulás előtt egy pármondatos párbeszédből kiderült, hogy a sofőr számára sem idegen a labdarúgás.
“MTK-szurkoló: Focit szereti?
Sofőr: Igen, de én a szomszéd, rivális csapat szurkolója vagyok.
MTK-szurkoló: Aha, BKV Előre, nem rossz csapat.”
Az odaút a szokásos módon telt, folyt az
alkohol, mentek a sztorik. A határon derült ki, hogy egy társunk elhagyta egy
megállóban az iratait, szerencsére aki megtalálta, autóval utánunk hozta, így
nem volt akadálya a határátlépésnek. A határon a legrosszabbra voltunk
felkészülve az alapján, amit a kispestiektől hallottunk, akiknek egy évvel
előttünk mindenüket elvették ugyanitt. Ehhez képest gördülékeny volt az egész,
és a szerb oldalon korrekt rendőrök fogadtak minket, az egész nap folyamán normálisan
lehetett velük kommunikálni. A stadionhoz időben érkeztünk és simán ment a
bejutás is, leszámítva azt a társunkat aki annyira részeg volt, hogy nem
engedték be, így ő a buszon töltötte a meccset, legalábbis azt hittük...
A meccs úgy kezdődött, ahogy legszebb
álmainkban sem gondoltuk volna: épphogy kijöttek a játékosok, már meg is
szereztük a vezetést. Ezután olyan öröm és szurkolás volt, mintha bajnoki
címet ért volna a gól. A vendégben rajtunk kívül nem sok MTK-s volt, de aki
eljött, az a táborral együtt szurkolta végig a meccset. Az örömünk 10 percig
tartott, ekkor egyenlítettek a szerbek, majd még két gólt szerezve eldöntötték
a továbbjutást. Ennek ellenére 90 percen keresztül szóltak a nóták. A
stadionban az egyetlen problémánk az volt, hogy az UEFA agynélküli ellenőre
miatt az 1888 feliratú drapinkat el kellett távolítani, az általa nácinak
gondolt 18 és 88 számok miatt. Kisebb vita után eleget tettünk a kérésnek, de
ebből a sztoriból később nagy sajtóvisszhang kerekedett.
A 90 perc után megtapsoltuk a játékosokat, akik kijöttek hozzánk. Egy elég hosszú nap után szálltunk volna vissza a buszunkra, amikor is szembesültünk azzal, hogy a meccset buszon töltő társunk - aki olyan állapotban volt, hogy talán azt sem tudta, melyik bolygón van - eltűnt. Máig érthetetlen módon úgy sikerült kisétálnia a vendégszektor melletti zárt parkolóból, hogy azt állig felfegyverzett pajzsos, géppisztolyos rohamrendőrök sorfala vette körbe. A rendőrök a hazai szurkolók miatt nem engedték, hogy a keresésére induljunk, de a város teljes egyenruhás egysége korrekt módon őt kereste a telefonon átküldött profilképe alapján. Amikor már több órás várakozásban voltunk, a rendőrség részéről megszületett a döntés: el kell hagynunk a várost, ő pedig majd valahogy hazajut, ha előkerül. Épphogy kiértünk a városból, amikor a minket kisérő rendőrautó félreállította a buszt és közölte a jó hírt: megvan a társunk. Nem sokkal később egy rendőrautó meg is hozta őt a buszhoz. Mint megtudtuk, a Duna partján lévő strandnál találtak rá, ahol az igazak álmát aludta. A rendőrök ezt egy pofonnal honorálták, mi pedig sok-sok ugratással, amit sokáig hallgathatott utána.
Vojvodina – MTK – Újvidék, 2015
Ebből az időszakból érdemes megemlékezni
néhány további külföldi túráról is, amik azért a hazai pálya nélküli időkben is
meg tudták mozgatni a társaságot.
Románia-Magyarország (Bukarest - 2014)
Egy mikrobusznyian képviseltük az 1888
feliratú magyar zászlót a bukaresti vendégszektorban, ahonnan mámorosan
távoztunk Dzsudzsák Balázs parádés szabadrúgásának köszönhetően. Kis kitérőként
érdemes megemlíteni, hogy viszonylag ritkán jelentünk meg az évek során
szervezetten válogatott mérkőzéseken. Akik kijárnak sorainkból, azok általában
a saját baráti társaságukkal mennek mind a hazai, mind a külföldi meccsekre, de
azért az évek során a már említetteken kívül eljutottunk szervezetten San
Marinóba, Walesbe és Splitbe is.
Románia – Magyarország – Bukarest, 2015
Neulengbach – MTK (Női BL - 2014)
Egy nagybusznyi MTK-szurkoló utazott ki az
osztrák kisvárosba, közülük mintegy 20 főt tett ki az ultrák társasága. Ez elő
is hozta a szokásos generációs problémákat. Némelyik idősebb szurkoló kevésbé
tolerálta jelenlétünk a közös utazások során, ezért általában külön utazunk,
most azonban nem ez volt a helyzet. Bécs belvárosából még egy – már rég
elfeledett nevű, MTK-t gyalázó – képviselőnek is üzentünk videó formájában, akinek köszönhetően alkottuk meg egyik drapériánkat is: “Lipótváros
Büszkesége”. Szintén Bécs belvárosában néhányan Bokros Lajost is felfedezni
vélték egy arra sétáló osztrák úr személyében, mely esemény visszatérő poénként
szolgált az út hátralévő részében. A
falusi jellegű stadion egyik domboldali lelátóján vertünk tanyát, ahol jó
hangulatban szurkoltuk végig a mérkőzést.
Neulengbach – MTK – Női BL - 2015
Izland-Magyarország (Marseille - 2016)
A 2016-os Eb-kijutás természetesen a mi fantáziánkat is megmozgatta, de sajnos hiába regisztráltunk minden létező fórumra, csoportként nem sikerült jegyekhez jutnunk. Bár egyénileg mindhárom csoportmérkőzésen voltak MTK-szurkolók, szervezetten a legnagyobb élményt adó marseille-i mérkőzésen tudtunk megjelenni. Olaszországon keresztül értünk Monacóba a mérkőzést megelőző nap reggelén, majd a Cote d’Azur-ön végigautózva foglaltuk el első szállásunkat Saint Tropez-ban. A szálláshely egy magyar falunak is beillett volna aznap, gyakorlatilag minden bungallón piros-fehér-zöld zászlót lehetett látni. Másnap érkeztünk Marseille-be, ahol hasonló kép fogadott minket. A kikötőtől a stadionig tartó sétát aki ott volt, sosem feledi. A stadionban az oldal-lelátóra szólt a jegyünk, de néhány kerítésen átmászva a tábor közepéről szurkoltuk végig a mérkőzést a már megszokott 1888 feliratú magyar zászló társaságában. Másnap reggel felejthetetlen élményekkel gazdagodva vágtunk neki a hazaútnak, ami egy genovai defektet és egy kalandos kerékcserét leszámítva eseménytelenül telt.
On tour Marseille - 2016
Stadionavató
Egy nagyon nehéz és hosszú, hazai pálya
nélküli időszak után, 2016. október 13-án a Sporting ellen avattuk fel az Új
Hidegkuti Nándor Stadiont. Az ellenfélválasztás mindenki számára szimpatikus
volt, 52 évvel a legendás KEK-döntő után fogadtuk ismét a patinás portugál
csapatot, még ha végül nem is az első csapatuk érkezett. Természetesen már jó
előre elkezdődött a koreográfia készítése. Itt érdemes megjegyezni, hogy a régi
stadion lebontása után szerencsére sikerült találnunk egy olyan helyszínt, ami
alkalmas az ilyen nagyméretű látványok megalkotására. Ez mindmáig állandó
helyszínként szolgál a hasonló munkálatok kivitelezésére. Az alapötletet az
adta, hogy szerettünk volna egy koreográfia + görögtűz látványt összehozni. Ez
azonban végül nem úgy valósult meg, ahogy terveztük, de ne szaladjunk ennyire
előre…
A meccs előtt nem sokkal kaptuk a rossz
hírt: egy magát sportközgazdásznak nevező dilettáns tanácsára a mérkőzés
jegyárát 5900 Ft-ra lőtte be a vezetőség. Valószínűleg ez a
"szakember" semmilyen sportrendezvényt nem látott Magyarországon az
elmúlt 20 évben. Többször jeleztük a vezetésnek, hogy ez egy irreálisan magas
ár, a csapatot hűségesen követő szurkolók teljes arconköpése. Egy ideig úgy
nézett ki, hogy nem tántorodnak a döntéstől, mi pedig felkészültünk arra, hogy
bojkottálni fogjuk a nyítómeccset, aztán az utolsó pillanatokban a vezetőség
hozott egy jónak nem, de elfogadhatónak mondható változtatást. A tábor tagjai,
valamint az ismerettségi körükhöz tartozó emberek kedvezményes áron 100 jegyhez
hozzá tudtak jutni. Ezek el is fogytak, így a meccs napjára szép létszámban
gyűltünk össze a stadion környékén, ahol a jegyek és az egyenpólók átvétele után
elfoglaltuk helyünket új otthonunkban, a B1 szektorban.
A meccs elejére a stadion és a szektor is
nagyjából megtelt, a B lelátó többi részén a klub által szervezett kartonozás
volt, mi pedig az egész szektort lefedő koreót mutattunk be a kezdő sípszó előtt.
A stadion újjászületését szimbolizáló, főnixmadárt ábrázoló nagyzászlót a tüzes
motívummal megfestett kiírás tette teljessé: “Hamvaidból születtél újjá!”
Előzetesen nyolc darab fáklya begyújtását terveztük a nagyzászló körül, de
megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a régi stadionnal ellentétben az új biztonsági
szolgálatnak köszönhetően brutális mennyiségű, irányunkba láthatóan
ellenségesen viselkedő szekus állta körbe a szektorunkat, mindezt egy
barátságos mérkőzésen… Így a tüzek sajnos nem képezték részét a látványnak. A
szurkolás a felhígult szektorunk miatt eléggé szezon elejire sikerült, de azért
néhányszor igen jól megdörrent a tábor.
A második félidő elején egy kiírás formájában reagáltunk az akkor elhíresült kivetítős, pornós bohózatra, valamint a koreó során fel nem használtak közül egy pár tüzet és füstöt gyújtottunk be. Ebben a pillanatban ránk is ugrottak a szekusok, akik az egész meccs alatt provokatívan álltak hozzánk. Így részünkről a második félidő nagy része szurkolás nélkül, a lelátó alatt, a büfénél, a biztonságiakkal vitatkozva zajlott, ahol a mellényesek több társunkat is átadták a rendőrségnek, bármennyire is próbáltuk ezt megakadályozni. Mindezt egy olyan mérkőzésen, aminek az ünneplésről kellett volna szólnia. Végülis három társunk töltötte az éjszakát a VIII. kerületi kapitányságon, majd kapott különböző mértékű pénzbírságot, amit közösen fizettünk ki. Az incidens arra legalább jó volt, hogy utána sikerült leülnünk a vezetőséggel és kidolgozni az új stadionra vonatkozóan a közös együttműködés alapjait. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a bajnokikra előzetesen szintén megállapított horror jegyárak csökkentése mellett döntöttek.
MTK – Sporting – Stadionavató, 2016
MTK – Sporting – Stadionavató, 2016
Liba
A liba és az MTK közös története igen régi.
Antiszemita okokból aggatták ránk az ellenfél szurkolói valamikor a II.
világháború után. Ez odáig fajult, hogy a ’70-es évek elején a Videoton,
1998-ban pedig az Újpest szurkolói dobtak a pályára két kékre festett élő libát
ellenünk, míg debreceni társaik néhány évvel korábban egy döglött libát dobtak
a játéktérre. Reméljük, most már mindannyian komoly állatvédők szerepében
tetszelegnek.
Az idősebb szurkolók egy része kellemetlen
emlékként éli meg a "libás" jelző használatát, a fiatalabbak, akik
ezeket az akciókat nem látták, azonban egész máshogy reagáltak. Ennek
köszönhetően a Baráti Kör szavazásán nagy fölénnyel nyert a liba, mint új
kabalaállat 2012-ben. Fontos kiemelni, hogy ehhez a kezdeményezéshez nekünk,
ultráknak semmi közünk, nem tartjuk fontosnak, hogy egy figura bohóckodjon a
pályán, főleg nem a szektorunk környékén.
A liba használata már jóval korábban, a
2010-es évek elején kezdett elterjedni a sorainkban. Elsőként a
"Szárnyaljatok, kék libák" dal volt, amiben büszkén felvállaltuk a
liba szerepét - ez gyorsan sláger is lett a táborban. Ezt követte a “Libasorban
az NBI-ig!” kiírás, valamint az ellenfél szurkolóinak címzett "Gá-gá-gá,
ez az MTK!" rigmus, amit általában egy szép győzelem esetén kiabálunk a
nagyképű ellentábor irányába.
Ezzel egyidejűleg egy szűkebb baráti
társaság soraiból elindult a Libarmy nevű kezdeményezés. Ez olyan srácokat
tömörítő banda volt, akik szerették az alkoholt, bulit, és mindent megtettek
azért, hogy a túrák a lehető legemlékezetesebben teljenek. A társaság
stílusként megjelölve a "casual" irányzatot követte, azonban gyorsan
be kellett látni, hogy a lelkesedés nem lesz elég egy külön csoport
létrehozásához, így ez az időszak megmaradt a társaság emlékeiben, illetve a
mai napig látható egyenpólók és pulcsik formájában.
Ezek a termékek és az egész "büszke
Libás" stílus annyira népszerűvé vált táboron belül és kivül egyaránt,
hogy nem kellett sokat gondolkoznunk azon, hogy az Ultras arculatában is helye
van a libának. Az arculatváltás 2017 őszén történt meg, ekkor készült el az új
– immár libát tartalmazó – Ultras MTK címer, valamint új egyenpulóverünkön az új
libás logó. Ezeket követték a hazai és idegenbeli drapijaink, lengetős és kétrudas
zászlók, sálak, matricák, sapkák, stb.
Libarmy on tour - 2017
Ultras MTK – logo – 2017 óta
MTK- Nyíregyháza (NB2) - 2018 - Egyenpulóver
A MODERNIZÁLÁS
A két év hazai pálya nélkül komoly
mélypontra juttatta csoportunk működését, így 2016 őszén, az új stadionba
beköltözve mi is irányt váltottunk. Úgy láttuk, hogy kaptunk egy lehetőséget
arra, hogy amíg senkinek nincs kialakult törzshelye a stadionban, megfogjunk
sokakat. Mind a mai napig az a célunk, hogy a fiatalok és más lelkes szurkolók
természetesnek vegyék, hogy ha bejönnek a B oldalra, akkor hozzánk álljanak
oda. Feladatunknak tekintettük, hogy mind létszámban, mind pedig a
külsőségekben fejlődjünk. Fejlődni pedig nem volt nehéz, mert létszám és
minőség terén ekkor elég mélyen volt a táborunk. Mégis ritka nagy ugrás
következett, hála annak a pár embernek, akik a sok-sok éves tapasztalatukat
kihasználva, a nem éppen tinédzser korukat meghazudtolva töltöttek sok-sok
hétvégét koreográfiák festésével, túrák szervezésével, dalok írásával.
Szerencsére a munkálatok során néhány fiatal segítségére is számíthattunk.
Egyértelművé vált számunkra, hogy egy
ilyen kis létszámú tábor esetén nyitnunk kell, az új stadionba való költözés
után ennek szemmel látható eredménye lett, létszámunk a csapat történetének
legrosszabb szereplése ellenére is növekedésnek indult. A szektorunkban
megjelent sok új arc, családok és kisgyerekek is. Végre kialakult a B1
szektorban a csoport + tábor struktúra, ahol a mindennapos munkákat a
klasszikus ultra gondolkodású csoporttagok vitték, akik szívesen látnak maguk
mellett minden tábortagot, akik csak közéjük szeretnének állni, jól érezni
magukat és szurkolni a csapatnak, de ennél komolyabban nem tudnak vagy akarnak
belefolyni a munkákba.
A szurkolói kellékek is egy olyan minőségi irányba indultak el, amik régebben elképzelhetetlenek lettek volna. 2018 őszén debütált az előttünk lévő korláton a libát és az ULTRAS feliratot tartalmazó hazai drapériánk. Ezt egészítette ki 2019-ben az ugyanebben a stílusban készült új MTK 1888 drapi, mely azóta a felettünk lévő korlátra kerül ki minden hazai mérkőzésen. Elkészültek továbbá új lengetős és kétrudas zászlóink is.
MTK – Ferencváros – 2019, az új csoportsálak
MTK – Haladás (NB2) – 2019 – az új hazai drapik
Az új
lengetős kis és nagyzászlók - 2019
MTK – Békéscsaba (NB2) -2020 – az új
kétrudasok, a kiírással Wichmann Tamásra emlékezve
Legalább ennyire fontos változtatás
volt az is, hogy 2017 és 2019 között lecseréltük a dalaink nagy részét újakra.
Tucatnyi új dalt vezettünk be, köztük olyanokat is, amiket a magyar lelátókra tudomásunk
szerint mi hoztunk be elsőként, ezzel egyidejűleg több 1990-es évekbeli
stílusút kivezettünk. 2019 elejére eljutottunk odáig, hogy le tudtuk hozni a
meccseinket anélkül, hogy egy dalt kétszer kellett volna énekelnünk a 90 perc
alatt. Eközben pedig a koreók terén is fejlődtünk tovább.
Ezzel egy időben rendbe szedtük és
egységesítettük a megjelenésünket is, amelynek fontos eleme lett a már említett
libás arculat. Az első egyenpólók amúgy még 2006-ban, a Brothers működése alatt
készültek, és a 10-es évek első felében is készültek saját sapkáink, pólóink,
de erre az időszakra jutottunk el oda, hogy egységes és minőségi megjelenést
tudtunk adni a tábornak. A már klasszikusnak mondható sálak és pólók mellett
készültek baseball-, valamint kötött téli sapkák is. Ezen kívül régi vágyunk,
egy egyenkabát is megvalósult, egyelőre még csak az átmeneti időszakra
vonatkozó tavaszi/ őszi formátumban.
Újpest – MTK – 2018 - főszerepben
az egyenpólók
Haladás – MTK – 2018
Az
új egyenkabát - 2020
Nem mehettünk el szó nélkül a csapat utóbbi években mutatott szégyenteljes szereplése mellett sem. 2017-ben hiába utazott több nagy busszal mintegy 200 MTK-szurkoló a sorsdöntő paksi mérkőzésre és hiába készítettünk egy 30 méteres kiírást: „Értünk, magatokért, az MTK-ért!”, teljes lélektelen játékkal simán kiestünk.
Paks – MTK – kiesés, 2017
Ezt
a kiesést alig két évvel később pedig egy újabb – és nem az utolsó – követte.
Elégedetlenségünknek több kiírás és drapéria formájában is hangot adtunk:
„Szerezzétek vissza az MTK becsületét!”, „Az MTK mi vagyunk!”, „Csak a meznek
szurkolunk!”
MTK
– Kispest - kiesés, 2019
Dorog
– MTK – 2019 – a mai napig aktuális üzenettel
Azonban az, hogy sok munkát tettünk bele a tábor megszervezésébe, meghozta az eredményét: annak ellenére, hogy a csapat az első két osztály között liftezett, folyamatosan nőtt a létszámunk és egyre színvonalasabb szurkolásokat hoztunk össze.
Sajnos a pirotechnika a jelenlegi szabályozások és büntetések mellet kis csoportként szinte esélytelen, de azért Balassagyarmaton, egy emlékezetes túrán néhány füst és tűz begyulladt a rég nem látott váci „barátaink” elleni mérkőzésen.
Vác – MTK (NB2), Balassagyarmat - 2019
Azt
pedig, hogy szervezettebbek vagyunk, igyekeztük más szempontból is jóra
fordítani: több jótékonysági gyűjtést is elindítottunk, valamint másokéban is aktívan
részt vettünk. Szurkolótársak beteg gyerekeinek gyűjtöttünk, a klub által
indított gyűjtésekbe szálltunk be, később, a járvány idején pedig kórházaknak
adtunk össze több százezer forint értékű felszerelést.
Kórházi adományozások - 2020
AZ ELMÚLT NÉHÁNY ÉV
EMLÉKEZETES KOREOGRÁFIÁI
Vissza az NB1-be! -
2018
A „Vissza a jövőbe” koreográfia
alapötlete valamikor 2012-13 környékén született, nem meglepő módon pár olyan
srác fejében, akik nagy rajongói a trilógiának. El is tettük azt a „jó lesz
majd még valamire” polcra, de nem igazán kínálkozott alkalom a megvalósításra.
Közben nagy bánatunkra a Zenit szurkolóinak is eszébe jutott az alapötlet, így
világviszonylatban nem tudtunk elsőként előrukkolni vele. De amikor 2017-ben
ismét kiesett a csapat – bár eufória finoman fogalmazva sem volt – egyből
rájöttünk, hogy itt a remek alkalom a megvalósításra, hisz a visszajutást
biztosra vettük.
Aztán 2018 tavaszán meg is kezdődtek az előkészületek az utolsó fordulóra tervezett látványhoz, mely – az említett rajongói mivoltunkból fakadóan – nagy lelkesedéssel készült. A közel 220 négyzetméteres – autós képet ábrázoló - nagyzászló teljes egészében szabadkézi rajz eredménye, míg az alatta és felette található kiírások projektoros technikával készültek. A munkálatok 4 teljes hétvégén át tartottak, de a végeredményt látva mondhatjuk, hogy – ez is – megérte. Talán a legjobban sikerült és legtöbb elismerést kiváltó látványunk lett.
Koreó
festés
MTK – Kisvárda - 2018
130 éves az MTK – 2018
Azt, hogy milyen gyorsan telik az
idő nem csak a saját bőrünkön érezzük, de nyomon követhetjük koreográfiáinkon
is. A jubileumi „125 év” koreó után gyorsan elröppent öt év, így a 130.
évfordulót is koreográfiával szerettük volna emlékezetessé tenni. A megvalósítás
érdekességét az adja, hogy hosszú idő után itt tértünk el először a jól bevált
alapanyagoktól és használtunk lengyel ultrashopból rendelt sötétkék és fehér
színű műanyag csíkokat. Továbbá az is újdonságként hatott, hogy itt készült
először a számokat ábrázoló nagyzászló felrajzolása is projektoros technikával.
A kísérletező kedv kicsit meg is bosszulta magát, hiszen az addig jól bevált
festék nem igazán úgy tapadt az új fóliára, mint ahogy azt szerettük volna és
száradás után sok helyen letöredezett, plusz munkát adva az újrafestés miatt. A
végeredmény azonban kárpótolt minket, hisz egy szép látvánnyal és jó létszámú
szurkolással sikerült teljessé tennünk az estét.
A koreográfia készítése
MTK – Felcsút – 2018
MTK-Felcsút - 2018
MTK 1888 – 2020
Az „MTK 1888” látványunk talán a
leghányatottabb sorsú mind közül. A kivitelezés még 2019 tavaszán megkezdődött,
hogy aztán a csapat mélyrepülését és sima kiesését végigszenvedő szurkolók egy
jó időre hagyják a raktárban porosodni. Sebaj – gondolnánk: ismét NB II, ismét
jó lesz egy látvány a feljutásra. Igen ám, de közbeszólt a koronavírus-járvány
és a zártkapus mérkőzések sora. Így közel másfél évvel a koreó készítés kezdete
után a látvány 2020 nyarán fejeződött be, a bemutatás pedig a Ferencváros
elleni Örökrangadóra került.
A kivitelezés érdekességét ezúttal az adja, hogy a nagyzászló projektoros technikája tovább fejlődött, felosztva a többszáz négyzetmétert kis kockákra és azokat külön felrajzolva. Ez a technika a kézi rajzolásnál sokkal bonyolultabb és látványosabb rajzok létrehozását teszi lehetővé a jövőre nézve. Ennek első hírnöke volt az MTK feliratba ágyazott klubcímer. Ezen felül először készültek több méter magas karton kellékek az évszámok formájában, valamint először fedtük le teljesen a szektort az alsó korláttól a tetőszerkezet kezdetéig. Ehhez 16-16 kék és fehér, 1,5 x 1,5m méretű lengetős zászlót is bevetettünk.
MTK – Ferencváros - 2020
2020
Nem
normális év volt a 2020-as – ezzel nagy újdonságot nem mondunk. A lelátón is
megéreztük, hogy a világ megőrült. Úgy fordultunk rá az évre, hogy épp
másodosztályúak voltunk, de gyakorlatilag biztos feljutó helyen, és ehhez méltó
létszámokkal, szurkolásokkal is kezdtük el azt. A dorogi kupameccsünkre még úgy
utaztunk el egy márciusi hétköznap kora délutánján, hogy szinte hazai pályát
teremtettünk – aztán jött a járvány.
Dorog-MTK
– MK - 2020
A
kényszerszünetben előbb a kórházaknak szánt gyűjtésekkel mutattuk meg magunkat,
majd kaptuk a hírt, hogy vége a szezonnak, feljutottunk az NB I-be. A csapat
kupaelődöntőt játszott, amire nézőket nem engedtek be, így az üres stadionban
egy kiírással üzenhettünk csak – majd bosszankodtunk egy nagyot, amikor
tizenegyesekkel kiestünk és nem sokkal később bemondta a szövetség, hogy mégis
lehetnek nézők a döntőn.
A
nyarat így is kihasználtuk: a Salgótarjáni úti edzőpályán készítettük el első –
14 x 3,5 méteres – falfestésünket, amit összekötöttünk egy jó hangulatú
evős-ivós, focizós családi nappal, ahová többen már kisgyerekeinkkel érkeztünk.
Falfestés - 2020
Ezen
kívül megjelentünk a női csapatunk bajnoki döntőjének mindkét meccsén is.
Női
döntő – Népliget, 2020
Az új szezont jól indítottuk el, ott folytattuk, ahol abbahagytuk, szép létszámokkal, jó szurkolásokkal.
MTK
– Ferencváros, 2020
Diósgyőr
– MTK – 2020 – középen a legújabb idegenbeli drapériánk
Aztán
az őszre egyre inkább terjedt a járvány, közülünk is estek ki emberek betegség
miatt, és főleg azoknak a száma csappant meg, akik nem a tábor magjához
tartoznak, de szívesen odaállnak a környékünkre. Mégis, amíg szabad volt
meccsre járni, kitartottunk, és bíztunk abban, hogy amikor lehet majd folytatni
nézők előtt is a focit, újra azzal a lelkesedéssel tudunk tovább menni, ami a
kényszerszünet előtt jellemzett minket.
2021-jelen
A fentebb remélt lelkesedést gyorsan derékba is törte „kiváló” csapatunk újabb kiesése és ismételt NB2-es vegetálása. A 2021/22-es szezon elején még újabb koreográfiát készítettünk klubikonunk, Kanta Józsi búcsúztatására. Erről a látványról elmondható, hogy először próbáltuk ki a színes fóliák egymásra ragasztásán alapuló technikát. Ez újdonság volt számunkra, hisz nekünk a koreó készítés mindezidáig arról szólt, hogy könyékig festékesek vagyunk mindannyian. Az feltétlen a javára írandó a módszernek, hogy végre nem kellett attól tartanunk, hogy a megfestett nagyzászló hajtogatás és szállítás közben összeragad, széttöredezik.
MTK-Honvéd – 2021
Kanta Józsi – MTK 1998-2021
Ezt követően sok örömünk nem volt a csapatunkban. Az előtte sehol nem jegyzett olasz edzőt hamar eltávolították és hoztak helyette egy újabb alkalmatlant, de jellemző a klubra, hogy az edzőnél tovább sosem terjedt a felelősök köre az elmúlt évtized gyalázata során, amit megelégeltünk. Tüntetést szerveztünk a klubvezetés ellen, melyhez sok idősebb szurkoló is csatlakozott, persze a petíciónk nyilván a kutyát sem érdekli a klubházban.
MTK-Újpest – 2021 –
tüntetés az MTK-ért
Kiírásokkal is készültünk, melynek hatására a szakmai igazgató lemondott posztjáról, miután még gyorsan kirúgta az épp aktuális vezetőedzőt az újabb gyalázatos vereség után. Persze mindenki tudja, hogy a szakmai igazgató lemondása csak papíron történt meg és valójában továbbra is klub alkalmazásban ugyanő irányít, csak kitaláltak neki egy másik pozíciót. Mindezek hatására az addig jónak mondható kapcsolatunk a klubvezetéssel erősen megromlott.
MTK – Mezőkövesd – 2022
MTK – Debrecen – 2022 – Öt év alatt a 3. kiesés
Így jutottunk el az újabb NB2-es szezonig, mely jelenleg is tart és ki tudja mi lesz a vége... Ebben az időszakban túl sok mindenről már nem tudunk beszámolni, de azért néhány tagunk eljutott Cesenába és Lipcsébe a válogatott meccsekre, készült egy újabb egyenpólónk és gyűjtést szerveztünk a szívátültetésen átesett MTK-s kisfiú, Patrik megsegítésére.
MTK-Kozármisleny – 2022 –
újabb egyenpóló
Patrik
Megemlékeztünk továbbá lelátónk egyik legszerethetőbb
alakjáról, a közelmúltban elhunyt Antal bá’-ról. Sajnos 2022 végén kaptuk azt a
hírt is, hogy egy korábbi – még a Blue Front kötelékében aktív – társunk
tragikus hirtelenséggel elhunyt (RIP Simon).
MTK – Szentlőrinc - 2023
Paradox
módon megállapíthatjuk, hogy a klub legsikertelenebb időszaka volt a legjobb
szurkolás szempontjából. Viszont összességében elmondható, hogy nagyon sokaknak
elege lett az évek óta tartó megalázásból, így létszámunk erősen megcsappant,
ami a jövőre nézve sajnos nem túl biztató.
ZÁRSZÓ
Összegzésképpen leírhatjuk, amit többször elmondtunk már: fogalmunk sincs, hogy mit hoz a jövő. Már a mi sorainkban is 30-on felül van az átlagéletkor, többen, akik aktívan csináljuk ezt az egészet, vészesen közeledünk a 40-hez vagy már túl is léptük azt, sokan családos emberek lettünk. Nem tudjuk, meddig lesz minderre kapacitásunk, a tábor átlagéletkora igen magas, utánpótlás és aktív fiatalok pedig csak elvétve akadnak. Tudjuk, hogy nem divat ma futballmeccsre járni, MTK-meccsre meg soha nem is volt az, de azért bíztunk benne, hogy a jelenlegi munkánk megtetszik annyira a köreinkben feltűnő néhány fiatalnak és a gyerekeknek, hogy lesznek olyanok, akik egyszer majd átveszik tőlünk a stafétát. Erre azonban a jelenlegi csapat szereplése mellett egyre kevesebb az esély. Egy azonban biztos: akiknek élete lett a lelátó, azoktól ezeket az emlékeket már senki nem veheti el soha. Mindörökké MTK!
RÓLUNK MONDTÁK
Megkértük a hazai lelátói élet néhány elismert képviselőjét, hogy írják le hogyan látnak minket. Az alábbiakban a rólunk alkotott véleményüket olvashatjátok.
Vito1899 – Vác
Ultras MTK. A nagy rivális. Az ellenséges viszony szinte kódolva volt, mintha előre meg lett volna írva. Kis távolság, kis csoportok. Az első találkozásokkor, a kilencvenes évek elején még nekünk állt a zászló a pályán, aztán Várszegi szerepvállalásával a Mötöká felülkerekedett hamar. A lelátón szembenállva mindkét félnek jutottak örömteli és keserű emlékek. A Dunakanyar Ultrái megalakulását követően látványban és minőségben mindenesetre messze elhúztunk, ami aztán az Ultras MTK színrelépésével kiegyenlítődött némileg. A Hungárián is beköszöntött az igényes kiegészítők, drapériák, koreográfiák korszaka. Egy bizonyos: lehet az MTK-t szeretni vagy nem szeretni (…), de az országból egyöntetűen ellenetek áradó unszimpátiával dacolva, most már osztálytól és szerepléstől függetlenül létezik egy állandósult, otthon és idegenben (akár külföldön) is megjelenő mag, amely évtizedes távlatokra tekinthet vissza. Ez pedig napjaink sokfelé tapasztalt recessziója közepette elismerésre méltó tény.
Hancsi78
– DVSC 40+
Az
MTK tábora Magyarországon, a kisebb megbecsülés ellenére az egyik
legkiegyensúlyozottabb fellépést nyújtotta otthon és idegenben egyaránt az
elmúlt 30 évben. Sokkal nagyobb és elismertebb táborok nem voltak képesek azt
az állandóságot és létszámot hozni, amit a maroknyi kék-fehér drukker igen,
immár három évtizede, folyamatosan! Teljesítményük megsüvegelendő, kitartásuk
elismerésre méltó. Részemről sosem volt kérdés, hogy amit a totális
ellenszélben elértek a kék-fehér csoportok, abba sokan belefulladtak volna,
sőt, sok tábornak még ennyi se kellett és eltűntek a föld színéről. Az MTK
tábora nem és nálam itt a hangsúly!
PMFC
– egy pécsi szurkoló
MTK és szurkolói. Akiket senki nem tekint ellenfélnek se utcán, se a lelátón, mégis szinte egy ország utálja őket. Ezt mindenki tudja miért van, nem is megyek bele mélyebben. Ma már pár esettől eltekintve alig-alig éri őket szóbeli gyalázás. Nem úgy a 90-es években, 2000-es évek elején, amikor majd minden tábor, meccsenként többször is eszükbe juttatta a hovatartozásukat. Mindezek ellenére az MTK tábora folyamatosan kitart és mindig, mindenhol ott vannak, ahol csapatuk játszik. Ez mindenképp dicséretet érdemel. Persze a létszám, mint mindenhol, ott is változó – ellenféltől és osztálytól függően. A kitartásuk a folyamatos sértések, gyalázásuk ellenére példaértékű, vagy 30 éve, amióta ott is kialakult a szervezett szurkolás és létrejött az első csoport. Szóval valahol mindenképp meghatározó társaság a magyar lelátói életben.
Újpest
– egy 40+-os újpesti ultra
Az
országban kevés hányattatottabb sorsú szurkolói csoport létezik, mint az MTK
szurkolói! Bárhol szerepelnek az országban, komoly ellenszenvvel, már-már
gyűlölettel találják szembe magukat a csapatuk ideológiai, vallási megítélése
miatt. Ennek ellenére van egy mag, akik fittyet hányva mindenre követik
csapatukat lassan 30 éve! Nagyon sok fiatal szurkoló vehetne példát róluk mind
klubszeretet, mind kitartás terén! A múltban több néven is szerepeltek (Blue
Boys, Blue Front, Blue Brothers) hol magasabb, hol alacsonyabb létszámmal. A
jelenben bár csapatuk ingázik az első- és másodosztály között, nem kezdődik
mérkőzés nélkülük, ami megsüvegelendő a honi lelátó berkein belül!
Ricsi
- Kispest (Városok, Stadionok, Kocsmák)
Boldog
’90-es évek. Az Aranykor. Így emlékszik, aki akkor találta meg a helyét a
magyar lelátókon és még mindig a stadion lépcsőit koptatja. Minden jobb volt.
Még az is, ami nem volt jobb – mert valljuk meg őszintén, a stadionok
romhalmazok voltak és csekély kivételtől eltekintve a mérkőzések színvonala is
csapnivaló volt. De fiatalok voltunk,
szabadak és mai körülményekhez képest bármit megtehettünk. „Egyedül
MTK-szurkolónak lenni nem lehet jó.” – futott át az agyamon többször
ezekben a boldog időkben.
Pedig a
csapatnak igazán futott a szekér. Csak hát a körítés. Kórusok, kiírások, dalok.
„Kispesten csattog.../És ha elindul a vonat...”. Soroljam? És ez ment
Nagykanizsától Nyíregyházáig, Békéscsabától Sopronig. A túloldalon a korabeli
létszámokhoz képest maroknyi kék-fehér legény. „Miért csinálják ezt
egyáltalán? Én ezt két hétig sem bírnám.” Sajnálat? Szánalom? Hiszen mint
mondtam, fiatal voltam, viszonylag csekély megértéssel bírtam más embertársak,
vagy csoportosulások iránt. Hogy lehet ilyen létszámmal egyáltalán
létezni?! Miért nem mennek a BLASZ-ba,
jöjjenek helyettük a soproniak, nagykanizsaiak, kaposváriak, és a többi,
szárnyát bontogató vidéki fellegvár!
A Blue
Front, majd Blue Brothers drapi mögött állókat egyedül talán akkor irigyeltem,
amikor már 3-2-re vezettek a Rosenborg ellen a BL-selejtezőn és a kerítésen
tucatjával lógtak az örömittas MTK-ultrák. Pech, hogy a reflektorok nem bírták
a tempót, pedig mai ésszel felfoghatatlan, hogy abban a stadionban majdnem
BL-meccseket játszottak. Voltaképpen minden csoport, csoportocska rajtuk
keresztül akarta bizonygatni erejét, magyarságát, akármilyét, amit a
kék-fehérek a jelentős létszámhátrány végett kénytelenek voltak tűrni. Már
amikor.
„Ricsi,
olvastad az új Félidőt? Mekkora balhé volt a Vác-MTK-n!” – hozta a hírt és a
friss, ma már klasszikus magazint Tibi barátom és mi kivételesen nem a vidéki
szomszédvárak és a pesti nagyok torzsalkodását tárgyaltuk ki, hanem a váci
tigrisek és a józsefvárosi kék front háborúját. Mik vannak, ezek szerint
nemcsak visszaszólnak, de vissza is ütnek? Akkoriban még lassabban terjedtek a
hírek.
Múltak az
évek. A pályán az eredmények nem jöttek, a VB továbbra is álom maradt a
meggypiros mezeseknek, a stadionok tovább omladoztak, velük együtt rogytak meg
vidéki és fővárosi futball-fellegvárak. Csapatok tűntek el szurkolótáborokkal.
De volt, ahol csak csapat maradt, tábor nemigen. Az MTK sem lett eredményesebb
(sőt), az akadémia és Várszegi Gábor sem váltotta meg a magyar labdarúgást
(sőt), de ez a tábor megmaradt.
„Ha nem
egymásnak adogatnák a kilincset, ma már tényezők lehetnének az NB I-ben.
Baszki’, még tíz éve is kiröhögtük őket és most nézd meg!” – csóválta a
fejét egy ismert kispesti szurkoló egy aktuális kispesti rangadón. Bár a
legendás Saskőy vezette meccs és annak Hungária körúti tálalása nem hozta
közelebb a vörös-feketéket az MTK-hoz, a lenézés mellett
már megjelent egyfajta tisztelet is. Persze,
be lehetett zsebelni ezer lájkot a TrollFoci oldalán egy leporolt „vannak
egyáltalán MTK-szurkolók?” poénnal, de mi, akik még mindig fizettünk a
Magyarfoci-nak nevezett rettenetért, mi tudtuk, hogy léteznek. És nincsenek
sokkal kevesebben, mint egy sor vidéki csapat szurkolói, csak hát ebben semmi
vicces nincs már. Felvállalják Gedeont? Nagyon helyes, legalább van humoruk, a
zebrát ezek szerint nem csak mi nem értettük. Ott vannak, csinálják, fejlődnek.
„Abszolút
tisztelem őket. Teljesen jól léptek fel Balassagyarmaton.” – hümmögött váci
barátom egy végül meghiúsult csörte után. Utána hosszasan ecsetelte az igazán
kedvére való MTK-sálak minőségét és méltatta a kék-fehérek táborának létszámát.
Ezt a hangnemet egy évtizede is teljesen elképzelhetetlennek tartottam volna.
Remélem,
jövőre ismét látjuk egymást! – persze a kötelező tiszteleten felül ezt a
jelenlegi helyezésünk is mondatja velem.
KÉPGALÉRIA – AZ ELMÚLT ÉVEK ÁLTALUNK KÉSZÍTETT TERMÉKEI
Sálak
Pólók
Pulóverek és kabát
Sapkák
